A kényszerességnek (OCD) vannak szintjei vagy csak vagy az vagy nem az?

Csak öndiagnózis miatt kérdezem. Szerintem nem vagyok kényszeres, mert szinte bármilyen szokásomról le tudok mondani, mégis szeretek bizonyos szokásaimhoz ragaszkodni, amúgy meg ha felteszem magamnak azt a kérdést, hogy le tudok-e mondani valamiről, akkor azt válaszolom magamnak, hogy igen, de nem szeretnék, de le tudnék mondani, amúgy meg szerintem mindenkinek vannak olyan dolgai, amelyekről semmi esetre sem mondana le, ám ez mégsem tesz senkit kényszeressé, ugye? Ez csak értékké tesz dolgokat számunkra.

Amúgy meg a szokás hatalom, mint köztudott, biztonságérzetet ad, a szokásostól eltérő a kreativitást fejleszti, ugye?

Eszembe jutott, hogy egyszer, amikor egy új barátom elvitt egy különórára és késésben voltunk, amit szóvá is tettem neki, mire ő kb. vállrántással reagált, hogy nem történik semmi, ha késel pár percet, mire én azzal próbáltam neki szemléltetni, hogy milyen fontos számomra ez a különóra, hogy azt mondtam neki, hogy ha egy olyan helyzet adódna, hogy csak egyikőtöket menthetném meg, téged vagy a tanárt, akkor nem te lennél az, mert téged még nem elég régóta ismerlek, a különóra tanárát viszont már évek óta és imádom az óráit.

Ez elég fura válasz volt a részemről, tényleg, magam is meglepődtem azon, hogy ez fölmerült bennem, hát még hogy ki is mondtam :) , meg ő is rám csodálkozott, hogy hej, oké, sok filmet nézek meg sorozotokat, de erről és a reggeli kakaóm készítése közben az ahhoz szükséges szokásos rutinomról jutott eszembe a fenti kérdésem, hogy ez vajon kényszeres válasz volt a részemről...?

Érdekes amúgy, hogy épp ez a barátom (hogy ez előtt vagy után, már nem emlékszem) ismertetett meg az OCD fogalmával, előtte nem is hallottam róla, vagy csak elfelejtettem, ugyanis épp beköltöztem a szomszéd lakásba tőle és minden holmim dobozokban volt és salátát akartunk enni, ám nem találtam az edényeimet a salátás tállal, míg ő talált egy másik tálamat, de mondtam, hogy az nem a salátás tálam, mire mondta, hogy mit számít, milyen tál, ebben is lehet salátát készíteni, én viszont ragaszkodtam a kék salátás tálam megtalálásához, akkor kérdezte meg tőlem, hogy OCD...? Az mi? Elmagyarázta, megnéztem neten, meglepődtem, nevettem és mondtam, hogy nem, ehetünk más tálból is, de tán csak azért mondtam ezt, hogy ne tűnjek elmebetegnek előtte, ám azóta ő többször is említette, hogy szerinte kényszeres vagyok, szerintem meg nem, hiszen bármiről le tudok mondani, ergo nem kényszer, ám mégis jobb szeretem, ha a salátás tálból vesszük a salátát és ha az óra kezdete előtt már ott vagyok a különórán, mert nem szeretnék egy pillanatról sem lemaradni, ha úgy élvezem azt az órát, de ettől én még nem vagyok kényszeres. Vagy mégis...?

Ilyen alapon az, aki pl. mindig pontos, mint egy svájci óra, az is kényszeres...?