Új és jobb élet reményében lehet értelme öngyilkosnak lenni?

Egyáltalán nem. Most a sok privát üzenetet fogsz kapni, amiből a bibliából idéznek majd neked. Amiben nincs semmi rossz, csak helytelenek érzem, hogy egy beteg embert még jobvan, rá akarnak venni egy olyan dologra amit senkinek, nem kéne átélnie.

Szóval, nem, nem éri meg. Gondolj a szereteidre, meg arra aki megtalál. Mindenre van megoldás, csak nehezebb megtalálni, mint öngyilkosnak lenni.

Most élsz. Miért nem hozod ki ebből a legjobbat?

Én konkrétan 4 éve depressziós vagyok. Testi tüneteim vannak, állandó hányinger, pszichológushoz járok. Viszont SOHA nem fordult meg a fejemben az öngyilkosság gondolata, pedig ha valaki, én aztán tudom hogy az élet nem fair és igazságtalan. De soha nem lennék öngyilkos. Rám senki ne mondja, hogy gyáva voltam és sajnálni se sajnáljon senki! Úgyhogy kihozom az életemből a legjobbat, ami a végére lehet így is csak egy valami lesz, de legalább kihúzva mondhatom hogy végigcsináltam, és próbáltam mindvégig jobbá fordítani a dolgokat!

Nem. A halál után szinte biztos, hogy nincs semmi.

Éppen ezért nem jár "büntetés" odaát sem az öngyilkosságért, sem bármi másért. Más emberek kedvéért sem köteles életben maradni senki.

Viszont ha valaki meghal, akkor neki már nincs több esélye és soha nem is lesz. Számára ennyi volt az élet.

Pont emiatt nem éri meg öngyilkosnak lenni. Aki megteszi, az elvesz magától minden lehetőséget, amit valaha is megkaphatott volna.

Az ember szellemi lelki lény is, ezek a maradandóbb részei. Már a kereszténység előtti időkben sem tartották helyesnek öngyilkosnak lenni.

Írok egy idézetet Platón, Phaidón c. írásából.

"Tehát akkor miért mondják, Szókratész, hogy nem a természet rendje szerint való, hogy az ember megölje magát?

[…] Az az ezekre vonatkozó, titkos tanokban kimondott elgondolás, hogy mi, emberek, valamiféle őrhelyen vagyunk, és nem szabad ebből kivonnunk magunkat, sem megszöknünk, véleményem szerint nagy és nem könnyen átlátható gondolat. És még azt is jól mondják, Kebész, véleményem szerint, hogy az istenek gondunkat viselik, és mi, emberek, az istenek jószága vagyunk. Neked nem ez a véleményed?

– De igen – mondja Kebész.

– Nemde – szólt erre ő – te is, ha valamelyik jószágod meg akarná ölni magát, noha te nem adtad értésére, hogy azt akarod, haljon meg, haragudnál rá, és ha volna a megbüntetésére módod, meg is büntetnéd?

– Minden bizonnyal – mondta.

– Tehát akkor talán az sem értelmetlen, hogy nem szabad megölni magunkat, mielőtt az isten olyan kényszerítő parancsot küld, mint ezt a mostanit nekünk."

Az ötös válaszolóval értek eddig a leginkább egyet. Annyiban azonban eltér a véleményem, hogy ha valaki meghal, akkor neki mindegy, hogy miket csinálhatott volna még az életében, amiket már nem fog csinálni, hiszen nem létezik, nincs többé tudata, nem tudja megbánni, nem tud azon rágódni, hogy "ezt még megtehettem volna", tehát ő nem alanya többé semminek, és ez neki nem rossz, mert megszűnt létezni.

A hátramaradottaknak ettől még nagyon fáj, hogy az elképzelt jövőből már semmi sem valósulhat meg. De a halottnak ez már nem fájhat.

7-es vagyok.

Annyit még hozzátennék, hogy - ahogy a válaszomból is kiderült - nem hiszek a túlvilági életben, ezért nekem "megérné" öngyilkosnak lenni, hogy megszabaduljak minden rossztól, de ha hinnék abban, hogy többször élünk, akkor szerintem azt mondanám, hogy nem éri meg.