Nem merek vezetni, főleg az incidensem óta. Ha vezetnem kell, közel kerülök a pánik rohamhoz. De most mégis rákényszerültem, hogy újra vezessek, és nem tudom mit csináljak?

3 éve lett meg a jogosítványom, 3 bukás után. Ahogy meg lett, el is akartam hanyagolni a vezetést. Persze a szüleim bíztattak, noszogottak, hogy vezessek, velük csináltam is, volt hogy addig nem akartak velem elindulni sehova, amíg be nem vállaltam, hogy én ülök a kormányhoz, szóval viszonylag így is sokat vezettem. De mindig levert a víz, néha remegtem is. Aztán a jogsim megszerzése után olyan fél évvel később volt egy időszak ahol rá kellett kényszerülnöm, hogy vezessek egyedül. Nem nagy távot, minden nap oda-vissza össz. 6 kilométert. 1 hétig ment is, a betanult utamat simán levezettem minden gond nélkül, de egyik nap jött a probléma, a helyen ahol mindig megfordultam azelőtt, kocsik álltak. Szóval arrébb kellett menjek, hogy egy szűk kis hídon forduljak meg, és megtörtént a baj. A kocsi kereke lement a hídról. Nem mozdult sehova, éreztem hogy meg van dőlve. Kiszálltam, és akkor láttam, hogy 2 kerék az égnek áll, annyira durván sikerült lemennem a hídról. Persze totálisan pánikba estem, főleg mikor kijöttek az emberek az utcára megnézni, hogy mi történt. Olyan volt az egész, mintha nem hallottam, vagy láttam volna, kapkodtam a levegőt, csak azon kattogott az agyam, hogy itt ez a sok ember, mind engem néz, mind tudja, hogy béna vagyok, mind röhög rajtam (még ha nem is így volt). Majdnem elájultam, már nagyon a szélén voltam, aztán szerencsére gyorsan megjöttek a rokonaim, akik visszapofoztak az életbe és segítették kihúzni a kocsit az árokból. Onnantól kezdve nem ültem soha többé kocsiba vezetni egyedül.

A szüleimnek voltak kísérleteik, és a mai napig vannak, hogy vezessek velük. Olyankor is szorongok, de kevésbé, viszont ha néha olyan helyzetbe kerülök velük is, érzem, hogy annyira elkezdek izzadni, hogy csurog le rólam a víz és elkezdem kapkodni a levegőt.

Anyám nem rég kijelentette, hogy ez így nem mehet tovább, és szedjem össze magam, mert a vilag végén lakunk, és nem utazgathatok örökké tömegközlekedéssel. Meg hogy teljesen feleslegesen adtak a jogosítványomba annyi pénzt, ha nem vagyok képes vezetni. Tudom, igaza van. Főleg hogy a legtöbb munkahelyhez ide jogsi kell a bejárás miatt.

Szóval neki kezdenék újra vezetni, de nem tudom hogyan. Hogy mi lenne jó. Vagy hogy egyáltalán jó lenne-e. A vezetés a legnagyobb fóbiám, de itt kocsi nélkül konkrétan sehova nem lehet eljutni.

Egyébként azt még hozzáteszem, hogy az utakon mindig figyelek, és minden szabályt betartok. De ha odaér a dolog, hogy valami probléma adódik, teljesen bepánikolok. Főleg, ha a probléma más sofőrökkel kapcsolatos. Olyankor veszik mindenem, a koncentrációmtól kezdve a normális gondolkozásomig.