Generizált szorongásban szenvedő egyetemet végzett emberek titeket mennyire zavar a munkában a szorongás?

Mi ez a lepontozás?! Most mi van, dögöljön meg mindenki akinek felső végzettsége van és szorong? Ráadásul úgy, hogy semmi részletet nem tudtok itt senkiről.

Eleve az egyetem alatt sokan szenvendnek stressztől, pánikrohamoktól mert barominagy a nyomás, sok pénzt meg évek kemény munkáját tetted fel valamire, amit csak úgy be lehet buki és semmit nem látsz belőle.

És hidd el, attől még, hogy "jó állása van" nem buddhista szerzetes nyugalmával dolgozik mondjuk az az orvos aki pl rákos gyerekeket próbál életben tartani napi szinten.

11 -es

3-as vagyok aki belevágott a kognitív viselkedésterápiába.

Igen, ezen mondjuk én is meglepődtem, hogy lepontoztak. Nem vagyok ezen megsértődve, én ezt vállaltam, ha leírom a véleményem, arról lesz másnak is véleménye, de hogy ilyen sokan lepontoztak ... xD

Pedig arra válaszoltam amit a kérdező is kérdez, sőt még egy ötletet is adtam, hátha más is inspirálódik, és utánanéz a kognitív viselkedésterápiának.... de mindegy, szívesen.

Ráadásul nem is az a fajta ember vagyok, aki lenézné azokat akiknek nincs diplomája, bár ezt előbb nem írtam le, úgyhogy most írom le.

Az, hogy valaki nem diplomás, teljesen elfogadom, sőt, minden tiszteletem azoknak akik pl. gyárban dolgoznak, nem csak testileg megerőltető, maradjunk annyiban. A bolti eladóknak sincs könnyű dolguk. Senki munkaköre sem könnyű lelkileg sem.

14 es vagyok.

Nem feltétlenül terhelőbb lelkileg egy diplomásoknak való munka. Sok mindentől függ.

Tapasztalatom szerint irodai szellemi munkához akkor kérik a diplimát, ha bonyolult, gondolkodáat igénylő a feladat, jogszabályoknak kell megfelelni (ismerni a munkához szükségeseket), sok nem egyértelmű eset van, nem sablonos, nem gyorsan megtanulható, nagyfokú önállóságot igényel. Ez pszichésen terhelő.

De lelkileg egy nagyon monoton munka is lehet terhelő. Adatrögzítéstől falat kapartam, nem bírom a monotonitást.

Sokat számít, hogy normál tempóban belefér-e a mumka 40 órába vagy felpörögve, éhen szomjan alig lehet heti 45 óra alatt végezni.

Nem mindegy milyenek a kollégák, főnök.

Nem irodai munkáról nem sokat tudok mondani. Gondolom egy diplomás, intenzív osztályos ápolóra több felelősség hárul, ez lelkileg terhelőbb. Ha ezt elbírja, lehet nyugodt is ha pl egy gyerekklinikán rutinműtét utáni 8-24 órán át intenzíven lévő nem krónikis betegek vannak. Pl mandulaműtét, vakbél, ciszta stb. Akik műtéttől gyógyultak lesznek.

De egy segédápolónak is lehet nagyon nehéz, ha olyan osztályon dolgozik, ahol sok a súlyos beteg, sokan halnak meg. Pl rákos betegek.

Egyéni ki hogy éli meg a veszélyt, felelősséget, sürgetést, túlterhelést, basztatást.

Szerintem nincs rosszabb helyzetben egy diplomás mumkakört betöltő beteg mint egy nem annyira vagy semennyire nem képzett.