Mennyire normális, hogy egyik osztálytársam traumatizálva érzi magát, attól, hogy vegetáriánusként véletlen megevett húst, mert azt hitte abban nincs hús. 3 napja erről beszél csak, traumának éli meg ?

-attól még, hogy nincs diagnosztizálva, lehet problémája

-ezernyi ok van, amiért lehet, hogy valaki így reagál.

néha ha valami magánéleti zűr van, amiről nem tudsz/akarsz beszélni, és ezért túlérzékeny vagy, mindenen kiakadsz. erre rá lehet fogni, hogy ja, emiatt vagyok feldúlva, és így ki tudja tombolni va negatív érzéseit

igen, lehet hogy valami étkezési zavara van. ezek tipikusan arról szólnak, hogy az élet más területén tehetetlennek érzi magát, ez az egyetlen dolog amit irányítani tud, és ezért görcsösen ragaszkodik dolgokhoz

tiniként gyakori, hogy az ember nyakába szakad a világ összes nyomora, rájössz, hogy az élet amit biztonságosnak, lehetőségekkel telinek véltél, korántsem az. az ember kétségbeesetten igyekszik megváltani a világot, etikusan étkezni, etikusan öltözködni...

talán úgy érzi, hogy ha a világ szennyes és kegyetlen, legalább ő megróbál jó embernek lenni. Ez egy illúzió, sajnos etikus fogyasztás a modern világban nemigen lehetséges

az is lehet, hogy pl autisztikus, és ragaszkodik a rendszerekhez, fontos neki a megszokás, a rutin. ha ebből kizökken, az hatalmas lelki terror tud lenni. és nem, nem mindenkit diagnosztizálnak, ez nem a probléma nemlétéhez vezet, hanem annak felerősödéséhez, és az ez által okozott szenvedéshez. nyilván az ember próbálja ezt palástolni, nem akar "fura" vagy "különc" lenni, az más kérdés hogy ez milyen téren és mennyire sikeres.

35, ez egy kérdezős oldal, meglepődtél, hogy válaszolnak?

És nem, nem diagnosztizáltam semmit, de a leírás alapján az a lány valószínüeg nincs jól.

Nyilván nem a többi tini dolga megoldani, de azt a minimumot azért meg lehetne tenni, hogy nem rúgsz bele még eggyet.

Ha gondolod, azt is megteheted, hogy nem foglalkozol vele, törődj a magad dolgával.