OCD-vel (kényzerbetegséggel) lehet normális életet élni?

Kiderült, hogy OCD-m van és járok pszihiáterhez (egyedül intéztem mert már kezdtem megőrülni tőle, eddig csak halogattam) meg kell szednem gyógyszert viszont nem igazán érzem, hogy hatna a kényszerekre inkább a szorongásra hatott érdekes képpen, az egyik fő szorongásom ettől csökkent ami szintén megnehezítette a mindennapi életem. Viszont néha úgy érzem bele fogok őrülni ebbe az egészbe. A mentális része zavar nagyon, ismétlődő tolakodó gondolatok meg ilyenek mert a fizikális rituálés részét valahogy megszoktam már és kevésbé zavar, de néha itt is lefáraszt hiába nem akarom csinálni. Több éve van nekem de csak az utóbbi 2-3 évben tűnt fel főleg mikor a számítógépen fedeztem fel, mert sokat vagyok rajta. Itt is csinálok felesleges dolgokat mert úgy érzem kell, mert ha nem valami rossz történik hiába tudom ez irracionális mégis. Sokszor gondolom azt, hogy az öngyilkosság az egyetlen ami megszabadíthat ettől de van még célom és nem akarom egyből eldobni mindent, de ezzel a betegséggel is elég nehéz a mindennapi élet. Főleg, mert a környezetemben nem igazán ismerik ezt és elkönyvelnek bolondnak főként a családom is. Hátha vannak itt szintén ezzel a betegséggel küzdő emberek akikkel lehetne beszélgetni erről egyet s mást. Viszont mióta kiderült hogy kényszerbeteg vagyok, kicsit lekerült a vállamról, hogy mi bajom lehet, mert sok évig halogattam, nem akartam megtenni ezt a procedúrát, hogy időpontot kérni, elmenni, beszélgetni...de nem is volt vészes amúgy, féltem kit kapok de ott mindenki tök normális.

25N vagyok.