Miért érzem azt, hogy semminek nincs értelme?

"nincs már olyan dolog amit pénzen meg lehetne venni és örömet okozna."

Na ne erőtíts :D

Na de komolyra terelve: nincs veled baj. Ez egy kis kiégéses fázis.

Feltehetően nem vagy egy buta egyén, ha körülnézel a világban, most sajnos nem sok jóba lehet kapaszkodni. Én is most vagyok fiatal ebben a kissé elcseszett helyzetben, számítottunk azért erre, de hogy ennyire durva lesz, arra nem voltunk felkészülve.

Közel 2 éve folyamatosan kapjuk a pofonokat jobbról-balról. A gazdaság romokban van, igen. Siralmas a helyzet. Ilyenkor vannak, akik a jönnek a "máshol sincs ám.." résszel, hát de. Máshol sincs kolbászból, de azért mégsem sz@arból, bocsánat. Iszonyú lett nálunk a helyzet, és ha valaki kikacsintgat és kinti hírekről tájékozódik, tud különbséget tenni.

Fu de ezekbe nem akarok itt belemenni: használod az agyad és gondolkozol és aki most ezt teszi itthon, az könnyen letargiába eshet, pláne fiatalon.

Valamibe kapaszkodni kell. Le leszek én itt emiatt nagyon húúzva, de mi párommal jelenleg abba kapaszkodunk, ha kint folytassuk tovább, mert olyan végzettségünk van, olyan szintű nyelvtudással, ami nem tenné lehetetlenné.

Nagyon szerettünk volna maradni, de látjuk, ahogy sajnos egyre reménytelenedik a helyzet. Nem mondom, hogy ott annyival könnyebb, nem feltétlenül csak azért tűztük ki célul. Hanem félig-meddig a társadalmi különbségek és a másokhoz való hozzáállás miatt.

Addig tedd, amit tenni tudsz, míg jön egy cél, amibe kapaszkodsz. És tudom, közhely, de te még mindig nem vagy olyan rossz helyzetbe, van, akinek ennél 100x nehezebb. Ha neked van esélyed, ne pazarold az időt szomorkodással, hanem próbáld megragadni.

jól elírtam az elejét :D

na ne őríts akart lenni, de csak vicceltem nyugi, értem, hogy érted. (:

"nincs már olyan dolog amit pénzen meg lehetne venni és örömet okozna."

Gondolom, olyan mocsok jó bejárni minden reggel melózni.. ha melózol.

Nálam ugyanez áll fenn. A helyzet az, hogy vélhetően te is a valós, kendőzetlen igazságra döbbentél rá, és mint ilyen, sajnos soha többé nem fogod tudni nem így látni. Lehetnek időszakok, amikor kicsit elfelejted ezt, de utána újra és újra felismered a tényt, hogy valóban semminek nincs értelme. Én sok dolgot kipróbáltam már, sok helyen és helyzetben éltem, de a végső konklúzió mindig az, hogy végső soron csak mosolygok magamban, hogy mindenki éli a saját kis életét, kb elégedetten, mert nem tudják, hogy teljesen értelmetlen. Persze, kiégésnek indul, az a kapuja - na, de nem a túlterheltségtől, hanem a rádöbbenéstől. A végén pedig egy két lábon járó egzisztenciális válsággá válsz. Sajnos madáchi helyzet: ha az ember felfogja a valódi, pártatlan, univerzális igazságot, akkor összeomlik mélyen belül, örökre - mivel a saját maga létezésének értelme is elmúlik, mikor ráeszmél arra, hogy minden, amit napi szinten tapasztal, jelentéktelen, apró fodrok csak a óceán felszínén.

Számomra csak az tud némi megnyugvást hozni, ha olyan emberekkel tudok kapcsolatba kerülni, akik hasonlóan mélyen és összetetten, akár madártávlatból, vagy egy nagyon speciális érzelmi/intellektuális aspektusból tudnak gondolkodni a létezésről. Még, ha nem is egyezik a véleményünk mindenben és egyénenként eltérően, más perspektívából szemlélik a világot, mégis a színfalak mögé látnak. Ilyenkor jól esik beszélgetni, közel érzem magam egy másik emberi lényhez és habár tudom, hogy értelmetlen minden, a tudat felemel, hogy eszmét cserélhetek, kapcsolódást alakíthatok ki egy számomra érdekes elmével - ezáltal mindketten némileg le tudunk csendesülni. Nagyon ritka az ilyen (mert mindenkiben mélyen dolgoznak a ösztöni késztetések és az ego), de lehet ez vadidegen, vagy már közeli ismerős/barát, de egy lány/nő iránt is csak úgy tudok mélyen érdeklődni, akiben igazán látom ezt a szikrát.

Érdekes nézőpont kedves kérdező és tisztelt 7es válaszoló. Megpróbálok kiragadni pár részletet és reflektálni. Mert ha ezzel tudok segíteni, utat mutatni már megérte.

amit élveznem kéne.

"Nem motivál a munka a tanulás a pénzkeresés nincs már olyan dolog amit pénzen meg lehetne venni és örömet okozna."

Itt kapásból a kézenfogható dolgokat ragadtad meg, nem pedig a szellemi létfontosságú dolgokat. Ha sok a pénz, tudást lehet fejleszteni, olyan embert nem hallottam hogy túl sok tudása van és neki nem jelent kihívást az élet mert ugye mindent tud. A tanulás az egy folyamat nem egy cél, a munka pedig szintén egy folyamat. A folyamat veleményem szerint, egy olyan cselekvés ami az adott célhoz vezet el minket. Tehát, ha dolgozok az a célom vele hogy tudjak venni élelmet, ha tanulok legyen egy jobb képességem vagy végzettségem.

"Sokat gondolkodtam azon, hogy másokat mi hajt előre az életben, mitől érzik magukat motiváltnak"

Én engem nagyon sok dolog az ami mozgat és motivál. Jó befektető szeretnék lenni, jó apuka, jó szakember extrémebb szakaszban orvoson is elgondolkozom, milyen jó lehet segíteni embereken, politika is akár hogyan lehetne jobb élete a magyar embereknek és még sorolhatnám.

Ha nincs célod, gondolj a családodra, szeretteidre. Ha ők sincsenek, gondolj arra hogy lesz, ha nem szeretnél családot életeket menthetsz és változtathatsz még. Lehetsz környezetvédő, orvos, tanár, politikus(aki normális) bármi ha adsz magadból valakinek egy kis pluszt, neked is jól fog esni.

A hetes úgy nagyjából jól leírta egyébként a dolgot. "Boldogok a tudatlanok.." ugyebár.

Kérdező, nem könnyű dolog ez, valóban mélyen mindig benned lesz ennek a tudata, ha már ráeszméltél, de pillanatnyi örömöket kell megragadni, ami ebből kiragad.

Egyébként hadd próbáljam meg ebből a szempontból megközelíteni neked: szokás mondani, hogy az ember egyetlen dolgot hoz és visz magával, a tapasztalatot, az élményt. Ha jól belegondolsz, és ha már írtál itt az anyagiakról: Szerinted valóban annak van itt értelme? Ha már ilyen mélységekbe megyünk..

Valóban az ember küzd, hogy minél többet hozzon ki abból, ami van, mert "a pénz nem boldogít", na de inkább szomorkodik valaki a jólétben ugye.. De ha így, materiális szempontból fogod fel a világot, annak semmi értelmét nem találod sosem. Sose találod meg. Szóval gondolj bele, így is, hogy most ezt az érzést tapasztalod, miért vagy itt? Egész életedben mást nem csinálsz, mint tapasztalsz. Kapod a hideget-meleget, következtetéseket vonsz le, tanulsz leckékből, mindennel több leszel végülis, néha kicsit kevesebb. És ennek semmi köze nincs a fizikai léthez meg mivoltodhoz.

Azt javaslom, hogy kicsit merj mélyebbre menni a felszínes, fizikai világnál és próbáld belülről megérteni a jelenséget. Én úgy gondolom, az is egy lépés ehhez, hogy rájöjj erre, ahol te most tartasz, tehát, hogy a fizikai dolgoknak mégis úgy mi értelmük van.

De sosem voltál még úgy, hogy megtapasztaltál egy olyan érzést, amitől azt érezted, hogy ez itt most annyira jó, hogy mindent megmagyaráz? Vagy ez itt most annyira szomorú és fáj, hogy megsemmisülök?

Tudom tudom ez most nagyon mélynek tűnik így, de irtó nehéz kifejeznem. :D Szerintem az ember több pusztán embernél, és nekünk nem ér el addig a tudatunk, hogy ezt meg tudjuk érteni. Minden, ami fizikai és materiális csak egy köré emelt fal, ami miatt nem gondolkozol ezen, mert teszed, amit tenned kell.

Na így fizikai értelemben akarj megfejtéseket találni, meg ne akarj mindent érteni, mert úgyse lehet mindent megérteni Kicsit túlviszed a dolgot, csak a fejedben vagy, de kifelé figyelsz.

Vannak olyan dolgok, amiknek igen is van értelmük, mert olyat teszel vele, ami téged épít tovább, az meg nem veszik el már semerre.