Önutálat - hogy tudnám pillanatnyilag elviselhetőbbé tenni? Van valami tippetek, módszeretek erre?

Vizsgáld meg!

Ha olyasmit-miket utálsz magadban, amit meg tudsz változtatni akkor kezdd el tervezni, mindet külön külön, hogy hogyan tudod-fogod megváltoztatni.

Lépésről lépésre.

Ha nem tudod, akkor azt kell megnézni miért nem.

Az ami nehéz.

A terapeuta az mit csinál?

Másokat általában tényleg nem érdekled, csak mondani akarnak valami okosat, tanácsit, ilyesmi lófx. Meg értetlenkednek, de hát mi abajod.. ez ami fárasztó.

Ismerős..

Módszer?

Én max annyit tudok, hogy gondolj arra van akinek sokkal rosszabb.

Pl. rokkant, 70 évesen már 50 éve öregember, indiában nyomorog egy szeméttelepen gyerekkora óta, vagy az osztálytársam, akinek 40 éves korában kivezették a végbelét az oldalára, de aztán mégis belehalt a rákba. Itthagyott két gyereket. Anyja, apja szintén zenész.

Ezekhez képest én is elmúltam 40, vidéken élek, van melóm, nincsen anyagi gondom. Igaz, hogy neurotikus vagyok, kerülöm az embereket, de élek ahogy tudok. Gyerekem, családom sosem lesz, de jobb is így.

Rinyáljak? Kinek? Minek?

Az első kettő is én voltam.

Vannak nehéz időszakok, főleg abban a korban.

Mentem én is piciáterhez, de nekem semmit nem segített, abbahagytam.

Jobb helyzetben vagy mint én, és nekem sem rossz.

OK, tudom a nácik óta tudjuk, hogy az ember azt is kibírja ha levágják a karját.

Igazából azt akarom mondnai, magadhoz mérd magadat. Magadból hozd ki amit tudsz. Türelemből, békéből, emberségből.

Mondom, mert tudom milyen. És nem tudom, hogy lehettem volna okosabb.

Az a durva, sztem mindenki vegetál. Csak nem szoronganak.

A Metro könyveket olvasom mostanában, és rájöttem én most is ott élek.

Kb. 25 évesen jöttem rá, hogy velem valami nem smakkol, az egyfajta megnyugvás is volt. Addig nem értettem mi ez, de rájöttem velem van a baj. Aztán próbálkoztam, önjelölt gyógyítókkal, hivatalosan felkent orvosokkal, de magamra maradtam. Csak azt akarom mondani, sztem nincs megoldás. És ez valahol tragikus, de mivel én nem ismerem a különbséget, ezért lényegében nem is számít. Élek ahogy tudok. Örülök annak aminmek tudok. Ami van. Amit el tudok érni. Apróságoknak, marhaságoknak, vagy nagy dolgoknak. Néha ad az élet olyat is. Nrm én szabályozom.Igyexek résen lenni, és elcsípni.