Honnét lehet tudni, hogy a szakember érdeklődik a kliens/ páciens iránt és nem csak a pénzre megy?

Hát ha gúnyol, az ellentmond annak, hogy veled akar maradni egy végtelen terápiában. Akkor altatna, unottan végighallgatna tíz éven át.

Ha gúnyol, az nem helyes. De bántás nélkül! én azt is el tudom képzelni, hogy a kifogásokat keresed, hogy ne kelljen folytatni a terápiát. Mit gondolsz?

De rá is kérdezhetsz: maga most gúnyolódik velem? Aztán majd visszavesz, vagy mond valamit.

11# vannak ingyenes terápiák is... ahol az állam fizet, illetve mi a tb-nkből. Az amit te írsz kicsit az amerikai módi, bár lehet hogy már ott semmi ilyen egyszerű.

Az igazán pénzéhes Hubbordisták szoktak így fogalmazni, nem jut eszembe az a Németországban szerencsére már betiltott "egyház".

Nehéz megállapítani, de vannak intő jelek. Ezt a munkát veszélyes csinálni elköteleződés, szenvedély és magas empátia nélkül, mivel könnyen ki lehet égni. A legtöbb terapeuta eredetileg azért választotta ezt a szakmát, mert segíteni akart, csak közben belefáradtak. A kiégés azért veszélyes, mert csökkent az empátián, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tragikus sorsú, nehéz életutat megjárt embereknek megfelelő segítséget nyújtsunk.

Ha egy terapeuta kontrollálni akar, nem ért meg, nem validál, gúnyolódik, kiforgatja a szavaidat, akkor nem empatikus. Hiszen az empátia pont arról szól, hogy képes vagy beleélni magad valakinek a helyzetébe. Ha gúnyolódik, akkor erre nem képes.

Tehát sokkal valószínűbb, hogy kiégett, minthogy a pénzre menne. Viszont ilyen állapotban nem lenne szabad dolgoznia, mert veszélyezteti a pácienseket.

3 evig jartam pszichologushoz, es soha nem ereztem azt, hogy csak a penz kell neki.

Amibol ereztem, hogy nem csak egy vagyok a sok kozul:

- a 3 ev alatt talan csak ketszer kellett modositani az idopontot, mert kozbejott neki valami. Mindig elore szolt.

- minden alkalomra keszult valamivel, viszont ezt rugalmasan elengedte, amikor mas temaval mentem, vagy jobban ki kellett beszelni valamit

- egyik alkalommal folyton a nyakamat dorzsoltem, mert nagyon fajt. Akkor mar honapok ota fajt. Ezt mondtam neki. Teljesen varatlanul az aznapi gyakorlatot olyan iranyba vezette, hogy mutatott egy technikat, amivel ezt kezelhetem.

- egy masik ulesunk zuros volt, es ugy mentem el, hogy nem akarok visszamenni hozza. Mar a lezaro uzenetet fogalmaztam, amikor olyan valtozas jott az eletembe, hogy nem tudtam ezzel foglalkozni. Igy elmentem a kovetkezo alkalomra, azzal, hogy meglatjuk, mi lesz. Rogton azzal fogadott, hogy beszeljuk meg az elozo alkalmat, mert erezte, hogy valami felrement, es sokat gondolkodott o is azon, hogy mi tortent. Nem haritotta at ram azzal, hogy milyen erzekeny vagyok, hanem a sajat felelosseget is beismerte. Nekem ezzel bizonyitotta, hogy biztonsagban vagyok nala.

- mindig figyelt ram, vissza tudta ismetelni a sztorikat meg honapokkal kesobb is. Egyszer mondtam neki, hogy vele almodtam. Azon az alkalmon nem tudtuk kivesezni, en el is felejtettem. Kovetkezo alkalommal valamirol bszelgettunk egy ideje, en csak dobaltam a kerdeseim neki. Egyszer megallit: miert kerulom annyira, hogy a vele valo almomrol beszeljunk?

- amikor lezartuk a terapiat, kerdeztem, hogy tudja azt csinalni, hogy csak felrak a polcra. Mondta, hogy ilyenkor ok is gyaszolnak, hiszen egy sokeves kapcsolatnak lesz vege.

Azt nem mondom, hogy az uleseinken kivul barmi foglalkoztatta volna velem kapcsolatban, de amikor ott voltam, akkor velem volt es nem csak mellett ult.