Hogyan lehet feldolgozni azt hogy tinédzser éveim végéig mindenki hülyének meg butának tartott?

Mert úgy viselkedtem, mert tényleg az voltam, mert gyerekkoromban sok trauma ért, gyűlöltem magam, kissebbségi komplexusom volt és 0 önbizalmam, szociális szorongásom és az emberektől is féltem ha csak kettesben kellett valakivel beszélgessek, szorongtam. Most is úgy érzem hogy buta vagyok, néha pedig úgy hogy nem, de mintha nem lenne személyiségem vagy zavaros lenne, depresszióm is van azt hiszem, bár ez nem biztos. A szorongás amiben biztos vagyok hogy van nekem. Szociális szorongás is. Viszont az öngyűlölet már nem annyira erős de amikor eszembe jutnak az emlékek hogy milyen voltam, hogyan viselkedtem az nagyon fájdalmas és olyankor visszatér az öngyűlölet és az önbántalmazást is viszonylag korán kezdtem, az is mostanában csak akkor van ha eszembe jutnak az emlékek. De annyira rossz a memóriám mostanában, majdnem teljesen kiesett az eddigi életem. Úgy érzem nem vagyok értékes, hogy nincs értelme az én életemnek és nem érdekel semmi, sokat gondolkodtam öngyilkosságon már gyerekként is. Sokat bántottak engem, sokszor visszahallottam hogy velem valami baj van és hogy nem vagyok normális, hogy hülye vagyok mondjuk volt benne igazság. Nem tudom feldolgozni a múltamat, azt ahogyan viselkedtem, aki voltam régebben és hogy az emberek még most is hülyének tartanak, bár szinte már semmit nem csinálok, nincs kedvem semmihez, már azt is megkaptam hogy depressziós vagyok. Talán volt egy depressziósabb időszakom de mintha már jönnék ki belőle, valami mégsincs rendben. Az emberek teljesen elfordultak tőlem, senki nem érdeklődik felőlem, mintha meguntak/megutáltak volna. És néha érzem azt hogy mindenki elítél/szánalmasnak tart és ez nekem nagyon rossz. Igazából azzal van a bajom amilyennek az emberek ismernek engem, én megváltoztam és annyira nem vagyok "hülye" szerintem de mégis úgy érzem hogy értéktelen vagyok és nem kellene hogy éljek. Az miatt ahogyan régebb viselkedtem és ahogyan az emberek emlékeznek rám, ahogyan megismertek öngyilkosságon gondolkodtam sokszor. Mit tudok tenni? Már szinte teljesen más ember vagyok és mintha elfelejtettem volna a múltamat, én úgy érzem hogy "felvilágosodtam",néha úgy érzem hogy egy új életben vagyok, szerintem az agyam kitörölte a múltamat hogy ne gyötörjön de ezt követte egy nagyon súlyos depresszió, viszont most megint kezdek emlékezni és már annyira nem érzem magam depressziósnak, de az emlékek miatt öngyilkosságon gondolkodom. Próbálom csak úgy túltenni magam az egészen, elfelejteni a múltat és a jövőre koncentrálni, azzal nyugtatni magam hogy mindenki csinált és mondott hülyeségeket élete során de nem megy annyira. Szeretném azt a személyt aki most vagyok megölni és újraszületni egy új világban vagy ugyanebben de úgy hogy akkor már normálisan induljon az életem, de nyilván ez nem lehetséges..

Nem terveztem ennyire hosszúra ezt a kérdést de így sikerült. Az a gond hogy igazából minden rendben van mostanában velem, csak semmi kedvem az élethez, mintha depressziós lennék. Tudom hogy összevissza fogalmaztam és van hogy egyik szavam üti a másikat de folytonosan írtam ami eszembe jutott éppen, az érzéseim állandóan változnak.