Miért ítél el mindenki, ha kiderül, hogy drogozom?

Életkor? Teljesen más megítélése van a drogoknak különböző korosztályokban.

Az sem mindegy hogy milyen drog

Ha évente 2x elmész egy rave buliba és bedopsz 2 ekit, akkor mégcsak nem is fog rajtad látszani a dolog, illetve az életedet sem emészti fel.

Vagy ha havi 1-2x elszívtok egy spanglit valahol.

Itt inkább az lehet a gond hogy, mivel depis vagy másról nem szól a veled töltött idő, mintsem hogy ugyanazokat a problémákat ecseteled, mint azelőtt és mivel nincs benne változás így nyílván összefüggésbe hozható a kábszival.

Van egy ilyen mondás, hogy aki szarul érzi magát, az ne drogozzon, mert csak nagyítja a problémákat.

Az egyetlen dolog, ami biztos hogy segíthet, az a testmozgás / sport

Ez elvitathatatlan.

11.

Ez a vége ez mennyire erős tévhit. Max annyit ér, hogy könnyebben alszik el az ember, de ezen felül nem sokat javít.

11-es vagyok

Azt hozzá teszem hogy saját tapasztalatból, illetve baráti körökben is nagyon pozitív hatása volt a testmozgásnak.

Igaz én nem a diagnosztizált depresszióra gondoltam, hanem a konstant szorongásra, amit tévesen " depizésnek" hívunk

Aki valóban depressziós és mondjuk egy olyan probléma miatt, ami helyrehozhatatlan, de talán feldolgozható/csillapítható (családi tragédia, haláleset) akkor meg terapeutára kell költeni a pénz, nem drogra

Vagy legalábbis el kell indítani valamilyen folyamatot a saját életed reményében.

13.

Az ilyen hétköznapi szomorkodásokra tényleg jó, de egy tartósabb disztímia ellen nem ér semmit. Én 9 hónapig jártam napi szinten mozogni, ha összeraknám a sok futópadozást, lépcsőzőgépezést, nem lenne kicsi távolság, de nem ért semmit, de legalább sokba került. A mostani emelésekkel pedig konkrétan megfizethetetlen.

A disztímia esetében mondjuk semmi más sem használ, de az már egy másik kérdés.