Mit tehetnék ebben a helyzetben?

Aha, persze, abba kellene hagyni… a legtöbb PhD hallgató hasonló életmódot folytat, nem vagy ezzel egyedül. Alapból több stressz ér, ezért minden apróság elviselhetetlennek tűnik.

Az én pszichológusom is beleszólt abba, hogy milyen gépies életmódot élek (minden reggel pontban ugyanakkor kelek fel és estig tanulok, kemény időbeosztásom van), és szerinte lazítanom kellene, csak azt nem vette figyelembe, ha valaki orvos akar lenni, akkor kénytelen a fegyelmezetten élni a mindennapjait.

Azt tanácsolom, hogy ne add fel, hanem ülj le, írd le egy papírra vagy a wordbe a problémáidat, és gondolkodj a lehető legjobb megoldáson, ha megvan, akkor kipipázhatod.

Asztalt nem kérni kell, hanem elvenni magadnak. Egy másik teremből vedd el, vagy csinálj magadnak helyet. Ki kell állni magadért.

Nem tudom ki az a "Master of Desks" akinek szólni kell, de oda kell menni hozzá, hogy: elnézést a zavarásért, az a lényeg h nem bírom folytatni a nunkám asztal nélkül, és már félig meghaltam, de ha tudna segíteni h 5 perc alatt odarakjanak 1 asztalt a sarokba , akkor lehet motiváltabb lennék a folytatásra.

Hat lenyeg h többször kell szólni, mert maguktól nem találják ki h ennyire szükséged van rá

Az embernek csak 24 órája van, mindenkinek ennyit kell beosztania. Ha többet fordítasz belőle valamire, akkor a többi dologra marad kevesebb és ez egy nagyon szigorú korlát. Ha többet vállalsz, mint amennyit lehetséges ennyi idő alatt megoldani, akkor limitált számú lehetőséged van, de így is lehet, hogy sokkal több, mint amennyiben te (vagy épp a pszichológusod) gondolkodsz erről.

Vagy kénytelen vagy lefaragni belőle, hogy mennyi mindent csinálsz és kevesebb dologgal könnyebben tudsz zsonglőrködni.

Vagy megpróbálhatod hatékonyabban csinálni a dolgokat és hatékonysági trükkökkel lefaragni a dolgok időigényét. Pl. Az, hogy nem ingázol nagy távolságra sokat már eleve egy ilyen hatékonyság növelési megoldás, de mint tapasztalod, ennek is vannak hátulütői, ha nincs hova beülni.

Jó ötlet, hogy próbáld asszertívabban, eredményesebben kérni őket, hogy adjanak asztalt, akár ez is megoldhatja. Esetleg megpróbálhatsz egyéb alternatívákban gondolkodni, pl. kapcsolódó társ intézményeknél keresni egy helyet. Nem teljesen egyértelmű a leírásodból, hogy az egyetemen dolgozol-e, de pl. a titkárságon, vagy bárhol máshol akadhat egy szabad asztal, amit úgyis ott dolgozóként talán hagynának, hogy használj.

Emlegeted, hogy van már másodállásod is, esetleg ott is megpróbálhatsz helyet találni, hogy ott végezhesd akár a másik munkahelyhez kötődő munkádat is.

Illetve létezik egy csomó féle kávézó, étterem és coworking megoldás, ahol némi fogyasztás fejében dolgozni is megtűrnek akár hosszabb távon. Még ha esetleg valahol nincs is ilyen szolgáltatás, vagy nem szokás, megpróbálhatsz ilyesmit kialkudni akár egy neked megfelelő helyen működő kávézóban, étteremben, akárhol. Végső soron, ha minden más próbálkozás kudarcot vall, akár egy tök ismeretlen cégnél is megpróbálkozhatsz vele, hogy kérsz tőlük egy asztalnyi munkaterületet valamilyen díjért cserébe - amiből akár egy újabb és akár jobban fizető munka lehetőség is kialakulhat számodra idővel, ami akár egyik, akár másik, akár mindkét mostani munkahelyed leválthatja például. Nyilván komolyabb cégeknél ezzel kapcsolatban komolyabb aggályok vetődhetnek fel, de kisebb cégeknél simán előfordulhat, hogy megoldható. Ha esetleg ismersz valakit, aki ott dolgozik, úgy még könnyebb lehet egy ilyet letárgyalni.

További hatékonyság növelési lehetőségek vannak különféle informatikai megoldásokban, mint pl. mindig újra megírt nagyon hasonló levelek helyett levél sablonok használata, gépelést segítő megoldások, amik a gyakran használt kifejezéseket rövidítés alapján beírják helyetted, ezzel neked egy csomó időt megspórolva. Én havi 3-5 órát spórolok meg csak ezzel, ami talán nem tűnik soknak, de pont 3-5 órával több időm van miatta bármi másra - és amit a gép ír le helyettem, az biztos helyesen is írja, így helyesírás probléma is kevesebb van vele később.

De egy csomó egyéb munka szervezési trükkel lehet fejleszteni egy csomó dolog hatékonyságán, amikkel időt lehet megspórolni. Persze, ha ezeket már mind ismered és alkalmazod, akkor tovább faragni sem lehet a dolgok időigényéből a végtelenségig.

Ha se a hatékonyság nem növelhető tovább, se leadni nem tudsz semmiből, akkor meg kénytelen vagy elfogadni, hogy valami hiányt fog szenvedni közülük és nem mindent fogsz egyforma színvonalon végezni. Egyiket-másikat jobban elnagyolod, hogy meglegyen, de nem fektetsz bele annyi időt és energiát, hogy a többire több időd jusson. Érdemes lehet pl. az alapján mérlegelni az energia befektetést, hogy melyik mennyire és hogyan térül meg.

Pl. Ahol jobban fizetnek, inkább adnak elegendő és megfelelő eszközt és munkakörülményeket, ott teszed jobban oda magad és ahol nem törődnek vele, hogy kell egy asztal, ott hozod az elvárt minimumot, de sokkal többet nem, mert ha nekik nem fontos, akkor neked miért legyen?

Nyilván a helyzet ott válik csapdává, hogyha ettől a munkától függ a tanulmányi eredményed és a karriered kimenetele is, hiszen akkor nem csak a munkahelyet, hanem saját magadat is megrövidíted vele, hogy rosszabbul végzed a munkádat. Viszont ha a hatalmas hajtás közben szellemileg összeomlasz, fizikailag kikészülsz és szétesik az életed és a munkát, meg a tudományágad is megutálod ezek miatta, azzal sem feltétlenül vagy sokkal beljebb és a végeredmény sem feltétlenül lesz bármivel jobb. Ezért aztán érdemes mérlegelni, hogy mennyire fokozható még a hatékonyságod, mennyire elviselhető ez a hajtás és mennyire éri meg ragaszkodnod mindenhez, amit csinálsz. Sokszor a kevesebb tényleg több és néha pont az a tévedés, hogy mindent IS akarunk csinálni ahelyett, hogy kevesebb dolgot csinálnánk, de azokat alaposan.

Nem teljesen alaptalan a pszichológus tanácsa (aki mellesleg szintén nem keveset tanult és dolgozott, míg oda eljutott, hogy te hozzá fordulj tanácsért). Az embernek szüksége van pihenésre, relaxálásra, magára. Ha ezt túl sokáig hanyagolod, korlátozod, vagy egyre jobban kihagyod, annak egyre súlyosabb lelki, sőt fizikai tünetei is lesznek. Egyáltalán nem biztos, hogy úgy spórolsz a legtöbb időt, ha a pihenéstől veszed el, mert előbb-utóbb a szervezeted ki fogja követelni magának a pihenést, viszont addigra már lehet, hogy olyan súlyos tüneteid lesznek, amik miatt sokkal több időt fogsz elveszíteni, mint amit most napi/heti adagokban el tudsz venni magadtól. Az mennyire fogja felborítani az életed, ha egyszer annyira rosszul leszel, hogy napokig, vagy akár hetekig nem fogsz aztán tudni dolgozni miatta?

Vagy ha ennyire nem is drasztikus a helyzet, azt mennyire érzed problémának, hogy a mostani folyamatos küszködés és szenvedés miatt már most kezded megutálni az amúgy kedvelt kutatásodat és soha többé nem akarod csinálni, ha ezen túl leszel, pedig amúgy érdekelne és szereted? Ez szerinted nem pont annak a hatása, ahogyan túlhajszolod magad és kifacsarod a rendelkezésre álló mentális és fizikai erőforrásaidat?

Amúgy, ha időt akarsz spórolni, lehet, hogy pl. a GYK olvasgatással érdemes kezdeni, mert ha nem csak emiatt az egy kérdés miatt jársz ide, az már önmagában is éppen elég sok megspórolható idő lenne. Aztán még ott van a FB és a többi közösségi oldal, amiken szintén a legtöbb ember nagyon sok észrevétlenül eltöltött időt tudna spórolni, ha figyelnének rá. És mennyi ilyen van, amikbe bele sem gondolunk, mert az semmiség. Csak ugye itt 5 perc, ott 10 és nagyon gyorsan kijönnek az elvesztegetett órák. Főleg, ha mindent felszorzol heti 7-tel, havi 30-cal, évi 365-tel.

Ugyanezért veszélyesek anyagilag az olyan apró rossz szokások, mint a naponta elfogyasztott kávé, cigi, stb. Mert minden apró tétel összeadódik és a nagyon sok kicsi nagyon sokra megy...

"Nem érdemes közösségi oldalakon sok időt sem eltölteni, de a pihenéshez hozzátartozik, hogy azért napi szinten vágyom ilyen kikapcsoló tartalmakra is"

Nekem aztán pláne nem tartozol elszámolással, hogy mivel mennyi időt töltesz. Engem az se zavar, ha nap hosszat csak ezt csinálod. De ha idő szűkében vagy és időt akarsz felszabadítani, akkor valahonnan el kell venned és lehet, hogy innen hiányozna kevésbé, mint máshonnan. De még a lefaragás előtt érdemes lenne pl. mérni, mert az sem biztos, hogy tisztában vagy vele, mivel mennyi időt is töltesz valójában. Ami akár drámaian más megítélés alá is helyezheti, hogy tényleg akarsz és érdemes-e ennyi időt tölteni valamivel, mint ahogy a gyakorlatban alakulni szokott tervezés és mérés nélkül.

Aztán ott van az is, hogy elég sok kutatás szerint, ha lefekvés előtt tekergeted a közösségi oldalakat, vagy bármi más miatt bámulod a telefont, számítógépet, akkor kevésbé tudsz elaludni és rosszabbul fogsz aludni. Amit amúgy is keveset teszel, szóval lehet, hogy többszörösen is kifizetődne, ha ezt körültekintőbben csinálnád. Pl. lehet, hogy lefekvés előtt bármilyen könyv, vagy akár papír újság előnyösebb elfoglaltság lenne, mint a telefon nyomkodás.

De mondom, nekem nem kell megfelelned, engem az se zavar, ha mindent pont ugyanúgy csinálsz, mint eddig. Neked van megoldandó problémád, aminek a megoldásával a saját életedet szeretnéd megkönnyíteni. Szóval szerintem te jársz vele jobban, ha nem azt keresed, hogy az én ötleteimre hol mondhatod még azt, hogy tévedek, mert jó az úgy, ahogy te csinálod és inkább azt keresnéd, hogy mi az, amiben te tévedsz és mégis lehetne máshogy csinálni, mint ahogyan most csinálod. Ugyanis, ha ilyet nem találsz, akkor remekül meg fogod erősíteni, hogy nincs más lehetőség, mindent remekül csinálsz, csak mégsem fogod bírni...

Teljesen jól látod az oktatási rendszer problémáit, de te akartál az oktatási rendszerben maradni a PHD miatt, mikor senki sem kényszerített rá. Még az sem biztos, hogy a PHD-d miatt bárhol magasabb fizetést fogsz kapni, vagy jobban tudsz majd érvényesülni, mintha PHD nélkül jelentkeznél ugyanarra a munkakörre - legalábbis az összeomló oktatási rendszeren kívül. Az oktatási rendszerben maradni meg pont amiatt nem akarsz, ahogyan a PHD-det csinálod, míg ha sikerülne egy normálisabb módot találnod rá, még akár az is lehet, hogy sikerülne elviselhetőbben kezelned ezt is.

Az sem véletlen, hogy mások "4 év helyett 6-8 év alatt, ha végeznek". Az viszont már a te, saját elmondásod alapján is egyre inkább irreálisnak tűnő elképzelésed, hogy te márpedig csak azért is megcsinálod 4-5 év alatt, ami másoknak csak 6-8 év alatt sikerül. Közben meg úgy csinálsz, mintha nem értenéd, hogy mások hogy bírják, miközben te nem. Pedig tök világos, hogy ők pont azért győzik jobban, mint te, mert elengedték, hogy ennek 4-5 év alatt sikerülnie kell, inkább 6-8 évig tartson, de legalább nem megy rá a magánéletük, az egészségük, stb. Lehet, hogy ők se nagyon akarnak erre több évet szánni, mint amennyit érdemel, csak lehet, hogy ők nálad egy kicsit jobban felmérték, hogy mennyit ér nekik az a pár év, amit meg tudnak spórolni és mérlegre tették, hogy milyen más területeken szenvednének ezért a kis nyereségért még komolyabb kárt.

Persze a döntés a tiéd, te tudod, neked mi és mennyire fontos és mennyit ér meg. A kérdés az, hogy tényleg helyesen méred ezeket fel, vagy sem? De ezzel nem nekem tartozol elszámolással, csakis magadnak. A te életed, úgy éled, ahogyan te akarod és ha netán tévedsz, akkor a következményeit is te fogod elszenvedni. Szóval önmagadért próbálj minél jobb döntéseket hozni róla!