Mentális betegként ne is álmodozzak hosszútávú kapcsolatban? Ha valaki netán mégis velem maradna, az is csak szánalomból, vagy jobb mint a semmi alapon?

Milyen mentális probléma?

Sok múlik azon, és, hogy mennyire súlyos.

Nagyon válogasd meg kinek mondod el. Én most nyáron nagyon megégettem magam. Elmondtam az akkori barátomnak hogy bipoláris vagyok, hogy ne érje meglepetés. Gyógyszereket szedek, ezeket is elmondtam neki. Mikor találkoztam a barátaival, olyan rossz hatással voltak rám hogy a legrosszabb énemet hozták elő. Másnap kidobott a pasi mint macskát szarni.

Tényleg csak egy empatikusabb embernek mondd el, és neki is csak óvatosan. Nem kell beszélni az öngyilkossági gondolatokról, sem a durva hangulatingadozásokról, ha bipol vagy te is.

Éltem mentálisan beteg emberrel kapcsolatban.

Hogyha tudom, hogy az - hogyha őszintén elmondja - hagytam volna.

Nem azért, mert szmét vagyok, hanem mert másból sem állt a kapcsolat, minthogy ő pánikbeteg, random rosszul lesz, depressziós epizódok, és ehhez asszisztáljak. Király. Király, hogy egy idő után sehová nem mentünk - és őszintén, hogyha a túra közben kap pánikrohamot, mit csinálok vele? Mert nőként még csak le sem vihetem az autóhoz.

Plusz depresszív időszakai alatt hozzá sem szólhattam, ezen kívül indulatkezelési problémákkal is küzdött.

Az volt az első és az utolsó hogy mentálisan beteg emberrel éltem együtt, mert az én életemet is tönkretette.

4-es, hogyha a barátom eltitkolná, hogy amúgy öngyilkossági hajlama van, de rájönnék, aznap csomagolnék, mert hazudott. Ráadásul igen súlyos dologról.

És ha egyszer arra megyek haza, hogy felvágta az ereit, szerinted mit éreznék? Nem is tudtam, hogy baja van, aztán ez fogad.

Felejtős.

A mentális betegeknek valamiért hobbijuk magukon kívül mindenki mást tönkrevágni.

Persze sohasem ők tehetnek róla, mert jaj, szegények, csak épp a környezetük szív velük de mint a huzat.

6-os, hidd el jobb dolgom is lett volna mint bipolárisnak lenni. Sajnos így alakult, a legnagyobb büntetés nekünk, hogy ezzel együtt kell élni. Senkinek se kívánom hogy pl. évszakváltáskor olyan rosszul vagyok hogy az ágyból is alig bírok kikelni. Erről teheted szerinted? Egy beteg sem vakarja otthon a seggét és jön az isteni szikra, hogy de jó lenne mentális betegnek lenni!

Pont pénteken mondtam meg barátnőmnek, aki szintén bipol, hogy most elég kicsit belőle, mert ő folyton nyavalygott, panaszkodott. Na látod, ezt még én sem bírtam, pedig egy a betegségünk. Simán lehúzott volna két kézzel a mocsárba.

Nem szabad ítélkezni, örülj neki hogy nem vagy ilyen beteg.

4-es voltam.

Én pl. sokáig nem ismerkedtem, mert nem akartam senki terhére lenni. Most jobban vagyok, és elérkezettnek éreztem hogy ismerkedjek, mert nem jó egyedül! Nekem is jogom van a boldogsághoz, és az orvosom is tanácsolta az ismerkedést.

9-es, tényleg nem szabad. Viszont eltitkolni sem a betegséget. Az arany középutat kell megtalálni. Ha rendszeresen jár kontrollra a kérdező és szedi a gyógyszereit, ezeket max az orvosának mondja el. Ő tud segíteni, más meglátásban elmondani a dolgokat, de "civil" embernek, aki nem ért hozzá és át sem tudja érezni hogy mi ez, nem szabad! Nekem is mindennaposak az öngyilkossági gondolatok, írt fel az orvosom kedélyjavítót, de eszemben sem lenne ezeket megosztani a jövendőbelimmel. Szépen lerendezem magamban, és a mindennapokban kis örömöket keresni.

4-es voltam.