Van értelme a nyugtatóknak? Van olyan, ami csak a rossz dolgokat veszi ki az agyból, de a jót megtartja?

Eddigi tapasztalataim szerint a nyugtató olyan, mintha atombombát dobnának Jeruzsálemre. Megoldja ez a folyamatos belviszályokat? Meg. Na de milyen áron? A jó dolgok is tönkremennek általa. Nem sok nyugtatóval próbálkoztam eddig, mert olyan sokszor azért nincs rá szükségem, de eddig minddel fertelmes tapasztalatom volt. Nem nyugtattak azok le egyáltalán, csak adtak az agyamra egy ilyen letompított szűrőt, mintha bukósisak lenne a fejemen. Ha elfogadom, és beleállok, hogy az agy most akkor legyen leszedálva, akkor talán minimális hatásuk van, de az teljesen elfásít. Az ember nem érvezi onnantól a dolgokat, amiket szeret. Persze nem is utálja, de milyen árért? Ismerőseimből kiindulva, akikre tényleg hat a nyugtató: magát a szenvedélyt veszi ki belőlük. Szerintem egy szervezetnek szüksége van arra, hogy megjárja a poklot időnként, mert a pokolhoz képest van csak a mennyország. Nem hinném, hogy van olyan nyugtató, ami a poklot eltörli, a mennyországot viszont megtartja. De ha van ellenvélemény, azt szívesen meghallgatom. Nem kell nyugtató fajtákat megnevezni, nem "kísérletezni" akarok, csak érdekelne, ki hogy viszonyul ehhez a témához, akár használó, akár csak használóknak közeli ismerőse, rokona.