Ha elmondom a terapeutámnak a következő űlésen, hogy eszembe jutott ma az öngyilkosság, akkor be fog utalni pszichiátriára?

Csatlakoznék az előttem szólóhoz.

Az hogy ilyesmi eszedbe jutott nem olyan rendkívüli.

Ami azt illeti nekem a tavalyi évben volt egy eléggé rossz időszakom, amikor eléggé mélyponton voltam, s úgyéreztem, hogy többé nincs értelme az életemnek, s akkor rengetegszer eszembe jutott az öngyilkosság gondolata, sőt volt, hogy több napon keresztül nyomasztott ez az érzés, s olyannyira felemésztett belülről, hogy tényleg többször elképzeltem azt, hogy ráhúzom a nyakamra a kötelet aztán kirúgom magam alól a széket és lógok.

Ráadásul tényleg borzasztóan féltem, mert olyannyira kilátástalan helyzetbem voltam, hogy ezt láttam az egyetlen megoldásnak.

A szándék sosem volt meg bennem, hogy megtegyem csak nagyon kísértett a gondolat.

De meghalni akkor sem akartam.

Senki nem akar meghalni, még az sem, aki végül tényleg ahhoz folyamodik, hogy végez magának.

Csak néha olyannyira betemetik az embert a gondjai (előfordul hogy néha csak önhibájából, mint pl az én esetemben is), hogy eljuthat arra a pontra, hogy az öngyilkosságban látja meg a kiutat és a megoldást.

Pedig ez téves gondolat, de volt időszak amikor én is eljutottam erre a pontra vagyis inkább belesodródtam ebbe a helyzetbe, ahogy mondtam önhibámból adódóan.