Hogyan kell elképzelni a pszichopatákat a való életben?

Volt egy időszakom, mentális betegség miatt, eléggé megközelítettem a pszichopata állapotot. Úgy kell elképzelni, hogy tudtam mi a szeretet, és a többi érzést is, csak nem tudtam átérezni. Nem bántottam én senkit, inkább egyfajta üres, közönyös állapot. Emlékezetből színészkedtem el a meglepődést, örömöt, stb, de valójában semmit nem éreztem. Továbbra is minden nap adtam a macskáknak enni, inni, nem akartam hogy elpusztuljanak, de valódi aggódást nem éreztem. Ha vki mondta, vagy írta, hogy szeretlek, visszaírtam, hogy én is, de annyi érzelmi értéke volt számomra, mintha azt írtam volna, hogy hajóvonták találkozása tilos.

Abban az időszakban nem szerettem magamat, de a józan eszem nem ment el, szóval vigyáztam magamra, rendszeresen ettem, ittam, szóval normálisan éltem. Kicsit úgy kell elképzelni, mint amikor a covidos beteg nem érzi a rakottkrumpli ízét. Emlékszik, hogy milyen, tudja, hogy szereti, meg is eszi, csak semmit nem érez belőle. Az érzelmek elvesztik a jelentésüket, tartalmukat, fontosságukat, egyfaja robotpilóta üzemmód volt nálam. A pszichopatáknak is lehet hobbijuk, céljaik, érdeklik dolgok, stb, csak a normál értelemben vett érzelmek nem úgy működnek, mint az átlagembereknél.

Az nagy tévedés, hogy minden pszichopata gonosz, vagy sorozatgyilkos.

1: a pszichopátia és a depresszió/ürességérzet két különböző dolog. A pszichopaták nem érzelemmentesek. Kivétel nélkül impulzívak, gátlástalanok, nem éreznek félelemet, sem bűntudatot. Emiatt szinte soha nem vagy mellettük biztonságban. Vagy érzelmi vagy anyagi kárt fognak okozni.

Ha intelligens, akkor sikeres lesz és kiépít magának egy stabil szociális hálót. Ha kevésbé, akkor börtönbe kerül. Az előbbit nagyon nehéz felismerni, ők azok, akikről soha nem gondolnád, hogy bántanának. Egyedül az lehet árulkodó jel, hogy nagyon kedvesek, már-már émelyítően. Ez abból adódik, hogy empátia hiányában nem tudják belőni a megfelelő mennyiséget az érzelmekből. Esetleg túl mesterségesen hatnak az arckifejezéseik, pl. mosolyog a szájuk, de a szemük nem.