Kényszeresen kerültem volna eddig a munkát? Kényszerbetegség

Nem rég derültki, hogy kényszerbeteg vagyok és járok terápiákra. Psziciáhtria.

Mintha egyre jobban kirajzolódna, hogy miken mentem keresztül értetlenül de valamennyire beletudom magyarázni a kényszert.

Korábbi éveimben volt, hogy túlzottan ragaszkodtam egyes munkahelyeimért, érrthetetlen módon. Volt olyan is, hogy kiléptem mert soknak tűnt és nem éreztem jól magam, majd visszakéretőztem viszont mindenki máshogy állt hozzám így újra kiléptem, harmadszorra is próbáltam visszamenni mert kényszert éreztem, hogy nekem ott jó volt, máshol úgyse lenne olyan jó mint itt (persze csak a jók maradtak meg, ami miatt leléptem mintha kitörlődött volna). De nem vettek fel érthető módon de itt realizálódott hogy miért ragaszkodok ennyire egy munkahely iránt (lehet mert ez vlt az első iskola után, mert jó közösség volt, kevessen voltunk)...

Másik helynél ami még csak nem is volt a munkahelyem, de annak képzeltem évekig, annál is mostanában jött ilyen realizáció, hogy ennek vége és nem kell ennyire kényszeresen ragaszkodni hozzá. Ide felvettek volna többszörödjére is de én valamiért kiábrándultam belőle.. Ezt megelőzte, hogy 6 évig próbálkoztam hogy vegyenek fel és hiába semmi reakció tőlük, minden nap olyan volt mintha képzeletben éltem volna mintsem valóságban. Elképzeltem ahogy elindulok és eltelik egy nap a gyárban, igen szerettem a helyet de közelekedésileg sosem tudtam oda jutni. És ezt nem akartam beismerni. Érdekes, hogy pár hónapja itt végre véget ért ez a ragaszkodás mert mikor elindultam volna előtte pár órával jött hogy na ez tényleg nem olyan amint elképzeltem és miért akartam ennyire? Aznap konkrétan aludni sem tudtam, nem az izgalomtól hanem hogy hirtelen kiárbrándultam belőle és inkább nem mentem de azóta szerencsére nincs több ilyen szintű ragaszkodás. Pár hónapja ennél még bűntudat gyötört hogy miért hallgattam másra, miért nem mentem, olyan szinten hogy depresssziós voltam miatta...szóval nagyon érzelmi hullámvasút volt. Viszont emiatt éveket pazaroltam el munka nélkül pedig szeretnék dolgozni de mindig kitalálok valamit, hogy ne kelljen és kényszer gondoloatok jönnek elő ha menni kéne. Most hogy kiderült ez a kényszer dolog azóta van erőm hogy ismét keressek munkat és tényleg elkezdek valahol de félek hogy az új munkánál is ilyen szintű ragaszkodás jönne elő ha mondjuk kirugnának vagy én mennék el de hosszu távon szeretnék most már de félek.

Pszichiáterem szerint lehetséges, de még nem igazán rágódtunk ebbe bele.

Még vannak olyan dologk amiket nem értek.

pl.ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy a rutinom adja, akkor képes vagyok mgamat bántani, vagdosni stb...vagy ha épp mások betegednek meg miattam, tőlem kapták el akkor olyan bűntudatom van hogy nincs értelme már semminek. Meg akarok halni.

De főként a büdösség félelmem miatt nem mentem munkahelyekre, mert féltem hogy szégyenkezek, sajnos olyan kényszerképzetek jönnek elő ilyenkor hogy extrém irritálhatatlanul büdös vagyok és emiatt néznek emberek, meg félek nehogy megszóljanak (iskolai eset váltotta ki) de sosem voltam büdös, mindig tisztálkodom rendesen de sajnos nem tudok ettől megszabadulni pedig ez a legrosszabb. Lehetek patyolat tiszta virág illattal akkor is azt hiszem hogy büdös vagyok és amiatt néznek.

Bocsánat ha sok lett, próbáltam úgy irni hogy ne legyek felismerhető de sok dolgot akartam ezzel megosztani és hátha más akii szintén ebben szenved felismeri ezeket.