Mihez kezdjen az a borderline nő, aki képtelen a hagyományos értelemben vett munkára?

1-esnek: egy évig jártam pszichológushoz, de nem tudott segíteni, nem tudtam neki megnyílni teljesen. Férfi lévén flörtölt velem, meg ilyenek. Zavarba hozott folyton.

2-esnek: volt pénzes pasim, egy jó ideig működött, de aztán pár dologgal úgy kiborított, hogy nem bírtam elviselni tovább. Sajnos visszaélt azzal, hogy rá vagyok utalva. Már fizikai tüneteim voltak a stressztől, amit okozott, ezért szakítottam vele.

3-asnak: mire gondolsz? A művészeti vonalra? Azt a mai napig szoktam csinálni, és örömet okozok az embereknek vele, meg szeretem is nagyon, de pénzt nem hoz.

4-esnek: említettem, dolgoztam már pár helyen, de vagy engem rúgtak ki pár hónap után, vagy én nem bírtam hosszú távon elviselni a közeget. Az a gond az ilyen sima érettségivel végezhető munkákkal, hogy kevés pénzért a lelket is kihajtják belőled, irreális elvárásokat támasztanak/ vagy amint letelik a próbaidő, egyszerűen lecserélnek. Ami fizut kaptam, az arra volt elég, hogy fenntartsam magam, de előrébb lépni nem lehet ezekkel. Nem látom értelmét, hogy visszamenjek ilyenekbe. Ráadásul tanulni se tudok, ha heti 40 órát dolgozom.

5-ösnek: volt sugar daddym, igen. Még szerintem ez volt a legjobb pénzkereseti forrás, vonzódtam is hozzá, el is tartott, csak voltak problémák és szétmentünk.

Sajnos itt is előjött a lelki instabilitásom, bizalmi problémák, sok vita, stb.

Alkalmi munkát azt most is végzek, heti 1-2 alkalommal. Ez nem igényel túl sok időt és energiát, akkor megyek amikor szeretnék, nincs semmi elvárás. Ez passzol hozzám, a lelki alkatomhoz, most pár évig arra jó, hogy ami kell a kaján/rezsin felül, azt meg tudom belőle venni.

7-esnek: azon vagyok jelenleg. Ezért mennék az egyetemre, más megoldást nem látok, csak ezt. Ez egy olyan szak, ami rendkívül piacképes és ugyanakkor rohadt nehéz. De bevállalom, mert nem bírom ezt a lézengést már.

9-esnek: köszönöm a kifejtő választ, sokat segítettél! Jó lenne, ha találnék én is egy módszert, amivel ezeket az egyre gyakrabban jelentkező érzelmi kilengéseimet meg lehetne szüntetni, mert jelenleg már ott tartok, hogy elzártam magam mindenkitől, szinte egész nap otthon ülök, és tanulok. De közben szenvedek, mert hiányoznak a barátok az életemből, de elküldtem az összeset, mert úgy érzem, ártani akarnak nekem. Hiányzik egy társ is, egy férfi, aki megért, de ugyanakkor azt érzem, képtelen lennék még egy férfit elviselni magam körül, mert nem tudnék megbízni egyikben sem. Utóbbi 2 párom nagyon mély sebeket ejtett az amúgy is gyenge önbizalmamon.

Szerinted érdemes lenne gyógyszert szednem? Az még a gondom, hogy nincs havi 60 ezrem magán pszichológusra, voltam államiban, de ott nem foglalkoztak rendesen velem, csak a csoportterápiát erőltették volna,azt meg nem akartam.

Ha tudnál esetleg egy jó magán pszichiátert, aki otthon van ebben a boderline-dologban, nagyon megköszönném! :)

10-esnek: mi az a rehab munka? Dehogy vagyok, igazából ezt a dolgot leszámítva egészségesnek tartom magam, és nem is szeretném annak a látszatát kelteni, hogy bármi gond lenne. Szeretnék úgy élni, mint bárki más.

Köszönöm amúgy mindenkinek a választ, aranyosak vagytok. Jólesik, hogy segíteni próbáltok, mindenkit felpontoztam! :)