Éreztetek már ilyet?

Néha olyan, mintha sötétebb lenne, mint máskor. Mármint nem elvont értelemben.

Néha fura gondolataim vannak a világról: összeomlás. Ez jut az eszembe sokszor.

Néha sétálok a munkába és télen rám esik egy falevél, "ősz érzésem van".

Néha egyedül vagyok az irodában és nincs, akihez szólhatnék, de nem is akarok. Olyan, mintha a gondolataim körülvennének és nem lennék egyedül.

Néha fáradt vagyok már a napi 6 óra alvástól, de úgy érzem nem alhatok többet, mert így is túl rövid egy nap.

Néha olyan érzésem van, mintha haragudnának rám. Nem tudom kik, talán mindenki.

Néha úgy érzem alul teljesítek. Nincs okom ezt hinni, de bánt a gondolat.

Néha örülök, nem tudom miért, csak jó kedvem van. Tetszik, hogy élek.

Néha olyan érzésem van, hogy itt a vég.

Néha azt érzem az emberek felesleges dolgokat csinálnak. Vásárolnak.. de már elfelejtettek szeretni. Talán azért érzem ezt, mert nekem nincs pénzem vásárolni.

Néha megfolyt a jövő gondolata, tudom mit szeretnék, de nincs tervem rá, hogyan valósítsam meg, azt dübörgi a fejemben olyankor egy hang: lehetetlen.

Néha elegem van a hírekből, elolvasom az aznapi híreket és olyan érzésem lesz, mintha kifordult volna a világ és egy hétig nem merek híreket olvasni. Egy alternatív világban érzem magam.

Néha úgy érzem már semmi sem ugyan az. Nem tudom milyennek kéne lennie, de ez nem az én életem.

Néha úgy érzem valami nincs rendben velem. Nem vagyok életképes. Nem tudom megcsinálni. De mindent megcsinálok, amit elvárnak tőlem és amit csak meg tudok tenni.