Hogyan szerezzem vissza a régi énem? Hogyan élvezzem az életet szorongás nélül?

Az egésznek a jelei már néhány évvel ezelőtt elkezdődtek. Általános iskolában szerettem regényeket olvasni, illetve filmeket és sorozatokat nézni. Ezeket a felvételi időszak allatt abbahagytam, hogy a tanulásra koncentráljak. Végül az utóbbi jól sikerült, és felvettek abba a gimibe ahova szerettem volna menni. Ezek után megint elkezdtem a második mondatban végzett tevékenységeket végezni, viszont már nem élveztem úgy őket mint régen: ugyanazt akartam tőlük visszakapni mint a felvételi időszak előtt, viszont nem igazán tudtam beléjük élni magam és élvezni őket, és ez szorongást, meg lelkiismeretfurdalást keltett bennem hogy nem élvezem őket. Egy idő után abbahagytam ezeket a dolgokat az utóbbi okok miatt. Viszont néhány hónappal ezután elkezdtem megint könyveket olvasni és filmeket nézni, és ez a szünet jót tett mert jobban élveztem őket. De pl:. jóval kevesebb sorozatot és filmet néztem mint azelőtt, mert kevesebb fogott meg, viszont könyvekből nem lettem ennyire válogatós.

Már kiskorom óta szeretek a szabadban lenni, utazni, új helyeket megismerni. Főleg azokat a programmokat szeretem ahol egy hely természeti értéiket (pl:. élővilág, geológiai érdekességek) és történelemi vonatkozásait lehet megismerni. Én 2021-ben érettségiztem a Covid 2. és 3. hulláma idején, és ekkor a sok tanulás meg a járvány nem nagyon mozdultam ki otthonról, nagyon vártam hogy végre túl legyek az egészen és újra mehessek helyekre. Végül lezajlott az érettségi, am ugyan nagyon jól sikerült, de a végére nagyon kiégtem, de örültem hogy túl vagyok rajta. Ugyanakkor az én gimnáziumi osztályom nagyon jó volt, és az érettségi egyet jelentett a tőlük való elbúcsúzással, amitől nagyon szomorú lettem. Néha úgy érzem, hogy igazából akkor véget ért az életem, és ami utána jött az csak sodródás a történésekkel.

Elkezdődött a nyár és elkedztem az érdeklődési köreimnek megfelelő programokra járni, amiket egy ideig élveztem. Viszont volt egy állltalam nagyon várt esemény , amin a dolgok nagyon nem úgy alakultak, ahogy én azt szerettem volna, és emiatt negatív gondolataim támadtak akkor, viszont mindeközben az a programm folyt tovább az az érzés részben megmaradt, és eléggé zavart hogy ezt éreztem. Igazából a szorongásos időszak ekkor kezdődött el jobban nálam. Az ezt követő időszak nyáron elég rossz volt: rengeteg helyen voltunk, viszont ezek nagyrészén azon szorongtam, hogy most jól érzem-e magam. Megpróbáltam nem gondolni erre és ellazulni, viszont megtapasztaltam hogy azzal hogy nem akarok erre gondolni, csak még jobban erre gondolok és hergelem magam. Meg akkor elég erős lelkiismeret furdalásom volt, hogy azért megyek el rengeteg helyekre egyedül és az ismerőseimmel, hogy jól érezzem magam, viszont a szorongásom miatt nem tudom ezt elérni. Gyakran volt olyan hogy mielőtt egy helyre indultunk volna azelőtt görcsösen arra gondoltam ,,igenis jól éreztem magam az előző programmon, igenis jól éreztem magam az előző programmon", mert volt bennem egy olyan érzés hogy akkor élvezhetek nyugodt lelkiismerettel egy programot ha az előzőn is jól éreztem magam (eg így utólag egy hülye gondolatmenet volt). Viszont amikor zajlott épen egy programm, akkor is erre gondoltam az elején, emiatt elkezdtem azon szorongani hogy amiatt hogy az előző programmra gondolok nem azt élem meg ami most van, és ez a gondolat tovább gyűrözött, mégnagyobb szorongást kiváltva. Ez így vissza olvasva nekem is nagyon hülyén hangzik, meg az jut eszembe, hogy mekkora idióta voltam, de akkor tényleg így volt. Akkor előfordult hogy emiatt sírtam is.

Aztán vége lett a nyárnak és elkezdődött az egyetem, amit egy olyan szakon kezdtem ami kapcsolódik a fent említett érdeklődési köreimhez. Ekkor egy jobb időszak kezdődött el, úgy éreztem hogy nagyban mérséklődött a szorongásom, kifejezetten élveztem az ottani tanulást. Viszont novemberben megint visszajött jobban a szorongásom, amely decemberben is kitartott.

Aztán eljött 2022. Rájöttem, hogy ahhoz élvezni tudjam az adott pillanatot el kell engednem a múltat, és csak a jelenre koncentrálni. Ez sikerült is részben és a helyzet javult: ez 2021-hez képest egy jobb év volt, és megint többnyire élvezni tudtam a programmokat, aminek nagyon örülök. De azért nem lettem megint olyan mint régen. Gyakran az szokott előfodulni, hogy éppen jól érzem magam valahol, aztán jön egy hirtelen gondolat villanás hogy pl:. ,,nem élvezem azt amit csinálok, a legjobb lenne ha hazzamennék és nem csinálnék semmit" meg olyan bevillanásaim is szoktak lenni hogy ártani akarok valakinek vagy valaminek. Az egész egy kicsit olyan mintha lenne egy gonosz manó a vállamon, aki ezeket a fülembe suttogná. Ezektől a gondolatoktól eléggé megszoktam ilyedni, és ilyenkor reflexből gyakran arra szoktam gondolni, hogy nem akarok erre gondolni ami ugye nem a legjobb megoldás. Változó módon tudom ezeket a helyzeteket megoldani, van amikor elég jól sikerül elhessegetnem ezeket a gondolatokat, van amikor nagyjából sikerül de ott van bennem miattuk valamennyi feszültség ami beárnyékolja programmot, meg van amikor teljesen eluralkodik rajtam az idegeskedés. Szerencsére ez tavaly ritka volt, az első (a legenyhébb) fordult elő velem a leggyakrabban. Szóval örülök neki hogy sikerült fejlődnöm, de azért ezek a bevillanások meg azokat követő rossz gondolatok eléggé rosszak tudnak lenni, amikor vannak.

Tavaly novemberben megint eluralkodott rajtam a szorongás, és gyakorlatilag bármi kapcsán csak rossz dolgora tudtam gondolni. Miután az egyetemen december közepén elkezdődött a vizsgaidőszak gyakorlatilag azóta nem nagyon léptem ki a lakásból, és a tanuláson kívűl nem csinálok semmi értelmeset. Meg néha már úgy vagyok vele hogy legszívesebben csak aludnék, mert akkor legalább nem gondolok semmire. Meg januárban meg tudtam hogy nyáron lehetőségem lesz eljutni két nagyon jó helyre és az egyik olyan ahova már régóta el szeretnék menni. Ezen nagyon felelkesültem és örültem neki, viszont utána elkezdtem azon szorongani, hogy mi lesz ha majd azokon a helyeken is bevillanásokból fakadó rossz gondolataim lesznek, és emiatt szorongani fogok. Már szerencsére ez mérséklődött, meg most így február végén valamivel jobb paszban vagyok, de ez a téli rossz időszak még mindig érezteti a hatását valamennyire. Meg félek valamennyire hogy visszaesek a 2021-es szintre :(

Meg igazából örülök annak hogy 2022-ben 2021-hez képest sikerült fejlődnöm, viszont ami miatt még szomorú vagyok hogy még mindig nem tért vissza a régi énem. Az hiányzik nagyon, hogyha beszélgetek valakivel akkor egyáltalán ne legyen olyan gondolat bennem hogy bántanám, meg ha kint vagyok a természetben akkor át tudjam adni teljesen az élménynek, ellazuljak, évezzemn és csak a körülöttem lévő dolgokra figyeljek és ne arra gondoljak hogy ,,jajj ne most élvezem e" vagy arra hogy valamit vagy bántok (eddig az utóbb említett dolog és a beszélgetésnél említett még nem fordult elő, de már az is idegesít hogy ilyen gondolatok megfordulnak bennem). :( Meg ha azon a két nyári programon is rosszul sikerülne a szorongás miatt, akkor azt nem tudnám megbocsátani magamnak.

Meg elkezdtem pszichiáterhez járni, és ott felmerült annak a lehetősége hogy szedjek gyógyszerket a szorongás csökkentésére. Szerintetek ez beválhat? Mert olyan is halottam mástól hogy a gyógyszerektől még rosszabb lett.

Meg tudom hogy másoknak ennél jóval nagyobb problémái vannak, de ez az egész eléggé zavar engem, akkor is ha jobb mint 2021-ben.