Mit tegyek, úgy érzem semmi értelme az életemnek?

1-es, apámnak 21 év egyedül nevelés után lett az, hogy vége lett ennek, amikor elkezdtem dolgozni és kettő kereset állt a házhoz. Gürcölte az életét, lemondások sorozata... Mindig próbálta a legjobbat kihozni, állandóan gondolkodott, mit hogyan, de valami állandóan betett neki. Szépen keresett aznap, tökre örült, erre a gumi belement valamibe, kilyukadt, és elment az egész plusz pénz. Nagyon gyöngén álltunk anyagilag. Beült a nagyon olcsón vett, karbantartott munkás autóba: nem indult. Oké, hát akkor beült az olcsón vett, de jó állapotú másik kocsiba: nem indult. Több napra kiesett a kereset, mert egyikkel sem tudott menni sehova. Mikró kuka lett, talált olcsón egy másikat, lebeszélte az emberrel, hogy másnap megnézi, majd egyeztetnek, apám bármikor tud menni, kocsival van. Hát az a faxi már néhány órája eladta valakinek, miközben apám sokadjára hívta az emberkét, hogy jó-e. Ez csak néhány példa, kismillió dolgon agyalt, hogyan lehetne okosan, hogyan lesz jó, és tette, csinálta, és mégis ő szopott.

3-as, apám egészsége ezek nélkül sem volt jó. Mind a mai napig egy kalap szar. És az anyagi dolgok igenis fontosak. A pénz maga az anyagi dolog. Ki a franc akar csak azért dolgozni, hogy befizesse a csekkeket? Utána meg fáradt minden máshoz. 13 éves korom óta mosok és takarítok, de ezek nélkül is az egyetlen apró nyugalmas öröme apámnak, hogy hazaér, leül enni, megnéz 1-2 filmet, aztán zuhan az ágyba a következő munkanapra. És ez még úgy is így megy, hogy anyagilag jobban állunk az én keresetemmel.

Exférj ügyes. Pacsi neki.

Menj ki külföldre. Komolyan amúgy. Ebben az országban nem fizetik meg az embert. Kint azért magasabb a kereset, nagyobb a jólét