Fél év depresszió után itt tartok jelenleg, ki-mivel egészítené még ki?

Sziasztok!

Előre jelzem, hogy hosszú lesz, legalább ki is írom magamból.

8 hónappal ezelőtt rosszul lettem munkahelyen, nem tulajdonítottam neki nagyobb bajt. 1 hét táppénz, de nem lett jobb. Szédülékeny lettem, elkezdem idegeskedni, elkezdtem szorongani olyan helyzetekben, ami nem volt korábban jellemző rám (tömegközlekedés, bevásárlás). Állandó magas pulzusom lett szívdobogás érzéssel.

Az elmúlt 6-7 évem nagyon nehéz volt. Sok közeli hozzátartozóm elhunyt, voltak párkapcsolati problémáim, munkahelyi gondok, másik városba költözés és még sorolhatnám. Mindenkinek megvan a maga problémája, ezt a részét nem akarom ragozni.

Viszont egyre rosszabbul lettem melóban, állandóan fájt a fejem. Nem szerettem már megszólalni se munkahelyen, csak arra tudtam koncentrálni, hogy kibírjam nap végéig.

Végül eljutottam oda, hogy felmondtam, mert extrém szorongásom volt.

Mellette kijött hipochondria: biztos szívbetegség, vagy valami rejtett dolog, stb. Ezeket mind kivizsgáltattam, minden negatív. Vérvétel, neurológus, kardiológus és pszichiáter aki megállapította. Depressziós epizód szorongással, pánikrohamokkal karöltve.

Ekkor már olyan állapotban voltam, hogy tele voltam pszichoszomatikus tünetekkel. Ha reggel arra gondoltam, hogy ma vajon fájni fog-e a fejem, már 10 perc múlva lüktetett. A szédülés egyre gyakoribbá vált, ennek hatására akkor éreztem magam biztonságban ha nem mentem sehová csak feküdtem az ágyban. A pulzusom folyamat 100 volt, ami bármi kis zajra, vagy riadt állapotra kiugrott 150-re.

Egyetlen szerencsém, hogy van félretett anyagi hátterem, plusz a család is segítően állt hozzám.

Amit itt leírtam az kb 1 hónap leforgása volt.

Ezt az követte, hogy az ágyban éreztem magam biztonságban. Eljutottam arra a pontra, hogy csak feküdtem, napi 12-14 órát, amikor fent voltam számítógépes játékkal játszottam, de csak unalmamba.

Ez után jött egy epizód, hogy már számítógépezni se volt kedvem és tv-zni se, csak vegetáltam az ágyban és egy nap 2-3x elaludtam, totál felborult bioritmussal. Cukros kajákat zabáltam, sok csokoládét, meg zsíros kajákat. Nem jártam sehová se. Ciki: eljutottam arra a pontra, hogy már fogatmosni és fürdeni se volt kedvem. Feljött rám kb 10 kg.

Ez tartott kb 3 hónapig.

Április környékén ahogy kezdett előjönni a jó idő gondoltam elmegyek egyet biciklizni. Kb. 4 perc után szakadt rólam a víz, alig bírtam tekerni, elkapott egy pánikroham, hogy szívrohamom van. Alig bírtam hazamenni.

Ekkor eljutottam arra a pontra, hogy az elmúlt 4-5 hónapban szerintem, ha napi 300 métert mozogtam, akkor sokat mondtam. Kimentem wc-re napi 5x meg párszor a konyhába és ennyi volt a napi mozgásom.

Beszéltem egy edzővel, hogy ez normális-e. Azt mondta, hogy ennyire extrém mozgásszegény életmóddal nem csoda. Javasolta, hogy kezdjek el sétálni, kocogni, futni, de csak fokozatosan és figyelmeztetett, hogy valószínű lehet majd terhelés közben a pánikroham.

Ekkor kezdtem el javulni. Az első pár alkalommal 200 métert sem tudtam egyben lefutni, meg kellett álljak, az edzőnek igaza volt. Extrém erős szívdobogás, amire jött a túlérzékeny válaszreakció, hogy biztos kidobom a taccsot.

Javulás első periódusai:

Elkezdtem sétálni fokozatosan. 1-2 km. Egyre többet, 3-4 km-ert. Elkezdtem kocogni, egyre jobb volt a szívem, nem ugrott ki terhelésre. Nem volt meg végre a pánik hangulat. Mellette elkezdtem fogyni, heti szinten 1 kg lejött. Semmi cukros ételt nem ettem, se cukros üdítőt.

Mellette jött a mentális javulás. Egyre jobban szeretek kimenni a szabadba, eljutottam a másik végletbe, hogy nem szeretem haszontalanul tölteni az időt. A fogmosás sem okoz most már problémát (haha). Tevékeny vagyok lakáson belül is.

2 hónapja már aktív vagyok, egyre jobb a hangulatom. Nagyjából úgy tudom elképzelni, mint mikor az antidepresszáns elkezdhet hatni. Kellett az idő, nem voltam jobban 1 hét mozgás után. Viszont érzem, hogy napról napra jobb.

Elkezdtem a belső hangommal foglalkozni, a pozitiv dolgokra koncentrálok amit a múltban elértem, mégha a jelenlegi nem is életem csúcspontja.

Ami viszont nem vált be:

- Amíg rosszul voltam 2 pofára tömtem kb. az összes létező fajta vitamint, multit, halolajat, B vitamin komplexet, magnéziumot, semmi javulást nem éreztem tőlük.

- Elkezdtem olvasni pszichológiai témájú könyveket, ami kezdetben jó volt, mert nem tudtam sokat erről a betegségről, de egy idő után nyomasztó volt a hangulatomra. És hajlamos voltam bevonzani belőle olyan dolgokat, ami nem volt igaz rám.

- Kondizás, javasolták az edzőtermi edzést. Nem vált be, nem szerettem és kudarc érzést okozott, hogy szenvedéssel tölt el csak. A sétálásban nincs kudarc érzés és sokkal szívesebben is csinálom a szabadban.

Kitűzött célok még: nyelvtanulás, fejleszteni magam a végzettségem terén. ~ 2 hónap múlva visszatérni a munka világába.

A belső énemmel minél többet foglalkozni, mert el volt hanyagolva.

Ki, hogy látja a helyzetet külső szemmel?