Mi lehet a gond velem?

Jó ideje egyedül vagyok. 20 éves vagyok és meg nem volt kapcsolatom se, néha nagyon vágyok rá, de aztán a csalódások miatt elszokott menni a kedvem. Ugyanígy vagyok a barátokkal is. Kb. most már 5-6 éve egy barátom sincs és egyedül mennek a mindennapjaim, az egész közép sulit így vittem ki. És őszintén ezzel meg is voltam, nem igazán éreztem hiányát a dolognak. Viszont azt megfigyeltem magamon, hogy rettenetesen utáltam a nyári szüneteket, mikor itthon voltunk. Mindig ilyenkor törtek fel bennem azok a gondolatok hogy magányos vagyok. Ezt annak tudtam be hogy azért van mert ilyenkor a tanulás nem veszi el a figyelmemet.

Jelenleg megint ezt érzem. Pl. ma is lesz a városomban egy rendezvény ahova megy az öcsém is, de nekem semmi kedvem emberek közé menni. Ugyanakkor mégis bennem van az a gonozság hogy ha én nem érzem jól magam akkor más se, és hogy mi a francnak kell ilyen fesztiválokat rendezni nyaranként. Megint elő jött belőlem ez a "nyár utálat". Tudom ez nagyon önző gondolat, nem is adok ennek hangot, csak a saját fejemben szokott lejátszódni és kész. Nem is akartam ebből ügyet csinálni, de tegnap éjszaka olyan történt ami még eddig nem, ezért írom ki ezt a kérdés. Sokat járt az eszem ezen hogy jajj, megint itt a nyár, megint nézhetem ahogy az öcsém a barátnőjével, a haverjaival éli a fiatalság minden örömét, én meg megkeseredve itthon vagyok magamban. Esetleg ha ki is mozdulok akkoris magam szoktam csavarogni. Félre ne értsetek egyébként, ettől függetlenül öcsémmel nagyon jó kapcsolatom van és tényleg nem mondhatok rá egy rossz szót se mert nagyon rendes ember. Sőt, kifejezetten velem van a gond.

És ugye amit nem értek magamban hogy úgymond irigylem öcsém életét, mert annyira menő meg minden, de közbe meg soha nem élnék ilyen életet mert ez nem én vagyok. Engem nem érdekelnek ezek a bulik és stb. Pusztán a társaságot szoktam hiányolni, de általában ezzel is jól megvagyok mert tanulok, olvasok meg azt mondhatom ha itthon is vagyok és nem épp dolgozok mondjuk nyári munkán vagy ilyesmi mindig elfoglalom magam és ilyenkor jó szokott lenni. Most pl. a KRESZT tanulom és arra akarom szánni a nyaram hogy meglegyen a jogsim, mivel sikerült összegyűjtögetnem rá a pénzt is.

Na de visszatérve az estémre ezen járt az agyam, amiket elmondam és alig tudtam elaludni. Aztán nagy nehezen sikerült ilyen félálomba esnem, önmagában ez sem érdekelne, mert előfordul hogy vannak olyan időszakjaim amikor gond van az alvással. Viszont ma hajnali 3 körül arra keltem fel hogy konkrétan sírok, akkor gombóc van a torkomon hogy ilyet még sose éreztem és a mellkasomon akkora nyomás van hogy megfulladok. Kb. 10 percig tartott ez, utánna hogy magamhoz tértem rendbe jöttem, de utánna már nem is aludtam többet. Eddig még ilyen nem volt, ezért nem is érdekelt. Valahogy sikerült most túlzottan felizgatnom magam? Őszintén eléggé megijedtem ettől most és attól is félek hogy nem ez volt az első és utolsó.