Mit tegyek ha nem látom értelmét az életnek a halál miatt?
Már egy hónapja minden nap ezen pörög az agyam 0-24 megállás nélkül, és már kezdek nagyon depresszióba esni emiatt.
Mi értelme bármit is csinálni, érezni ebben az életben ha mind ugyan ott végezzük? A végtelen semmiben.
válasza:
válasza:Csakhogy én nem hiszek sem a reinkarnációban, sem Istenben se semmiben.
Úgy gondolom, hogy a halálunk után pontosan ugyan az vár ránk mint mielőtt megszülettünk volna.
De akkor kérdem én, hogy mi értelme megszületni, létezni egy ideig majd megint semmivé lenni.
Pláne, hogy az embernek ezzel a tudattal kell élnie, hogy egy nap ismét porrá lesz, és majd a kukacok zabálják a testét a föld alatt.
Egyszerűen felemészt ez az egész és már kezdek beleőrülni, nem tudom felfogni se elfogadni, pedig jobban tenném mert ez tényleg egy olyan dolog ami be fog következni, tök mindegy mit csinálok.
Szeretném hinni, hogy a pl a test és a lélek két külön dolog, és, hogy a halállal csak a test vész el, de egyszerűen olyan meseszerűen hangzik ez az egész.
Szerintem ezt és az ehhez hasonlókat pont azon találták ki akik ugyan úgy nem tudják elfogadni az elmúlást mint én.
válasza: válasza:Nem biztos, hogy halálra vagy ítélve. Ha igaza van Hugh Everettnek, aki kidolgozta a kvantumfizika "sok világ" interpretációját, akkor lehetséges, hogy a teáltalad megélt világban sohasem fogsz meghalni.
Itt találsz erről egy rövid összefoglalót:
A 4.6. pont szól konkrétan a kvantum-halhatatlanságról, de érdemes végigolvasni az egészet.
Sokáig nem tudtam, hogy őrültségnek tartsam-e a sokvilág interpretációnak ezt a konzekvenciáját, hiszen az az általános tapasztalat, hogy mindenki meghal, de az utóbbi időben egyre többet hallani pl. arról, hogy a biotechnológia, valamint az informatika fejlődésének köszönhetően hamarosan megoldhatóvá válik az életkor akár korlátlan meghosszabbítása.
Úgy tűnik, hogy a világ (a sok világ közül az én tudatom által észlelt világ) kezd úgy átalakulni, hogy összhangba kerüljön a sokvilág interpretáció kvantum-halhatatlanság konzekvenciájához.
Bármennyire is lehetetlen ezt a hétköznapi józan ésszel felfogni és bármennyire is őrültségnek tűnik, lehetséges, hogy ez az igazság.
válasza: válasza:Én is átestem régebben egy ilyen időszakon, mikor elvesztettem a hitem Istenben és ateista lettem (nem egyik napról a másikra, évek folyamata).
Sokáig szorongtam, hogy értelmetlen az egész, egyszer eltűnök. Aztán rájöttem, hogy pont ez az értelme. Folyamatosan fogynak a perceim, de én döntöm el, hogy mennyire telnek hasznosan. Ez a pár év van megtapasztalni, véghez vinni mindent, amit akarok. Bűn szorongásra pazarolni. Mindent azért teszek, hogy majd az öreg ágyamon izgalmas, vicces, érdekes múltbéli történeteket mesélhessek az unokáimnak.
A halál nyilván baromira rémisztő, hiszen emberi ésszel felfoghatatlan az örök semmi, de elkerülhetetlen. Aki meg izgul, csak kétszer szenved.
válasza:Nagyon sok, jó hasznos válasz van itt.
Írtam privatot.
Engem is ezt foglalkoztat nagyon, sajnos azért mert derealizaciom van.
De ártalmatlan, ki lehet jonni belőle. Ne add fel!
válasza: válasza:Én azzal nyugtatom magam, hogy a semmi nem rossz vagy jó, nem fogok tudni róla, hogy meghaltam, nem tudok közben ezen gondolkodni, tehát a semmi az mindenhogy semmi.
Ami inkább megrémiszt, hogy nem álmomban ér vagy nem egy pillanat alatt lesz vége, hanem hosszú betegség és haldoklás után. De mégjobban aggódom, hogy elveszítem a körülöttem élőket család, barátok.
Egyébként minél idősebb vagy annál jobban kopnak az emlékeid, ez is egyfajta halál. Rosszul érzed magad miatta ? Nem. Jelentéktelenek vagyunk. Élj lazán és bátran, mert csak a pillanat a valóság.
Legyetek bát”o”rak!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!