Miért akadnak ki sokan azon, ha valaki azt mondja, hogy szívesen halna meg idő előtt, vagy azt hogy semmi értelme az életnek?

Nem kell értelmet keresni az életnek...úgyis megtalálod magad előbb-utóbb. Én például most boldog vagyok (igaz 23 joint meg 3 utca kellett hozzá), de valakinek más is elég.

Például szerezhetnél egy kiskutyát...engem teljesen ki gyógyított a depresszióból, amíg nincs kapcsolatod és utána is szinte kötelező szerintem.

És élvezd az életet ahogy tudod...menj el orvoshoz, valószínűleg felír valami gyógyszert, de előbb meg kell nyugodni...mindenkit érnek szar dolgok, ha most itt lennél velem szerintem 2 perc után boldog lennél, de ez már egy más téma :D:

Fájdalmas olvasni, ha valaki azt mondja: idő eltőtt eldobná az életét, sose tudhatja meg mi lett volna, ha ezt nem teszi.

Klinikai szakpszichológus is tudhat segíteni.

Elmehetsz könyvtárba, ott rengeteg pszichológiai könyvet találsz, ami segíthet neked. Első körben Máté Gábor: Normális vagy című könyvét olvasd el, utána többit. Ő behatóan foglalkozik a traumákkal, amik szerintem rengeteg érhetett téged, amit nem tudtál feldolgozni. Más szerző is írt könyvet a trauma fekfolgozásával kapcsolatban.

Olvasd el Rhonda Byrne: A titok című könyvét is. YouTube-on A Titok címmel van erről egy dokumentumfilm is, ezt is nézd meg.

A sírással és az önsajnáltatással nem lesz jobb a helyzeteted. Mit teszel napi szinten azért, hogy változtass? Menj le futni, kezdj sportolni. Neten rengeteg relaxációs videó van.

Ha utálod a munkád, akkor mondj fel és keress másikat. Fejleszd magad, tanulj más szakmákat is.

Nő vagy, kezdj sminkelni is, próbálj mosolyogni az emberekre, de ne kényszerből. A pozitív visszacsatolások jót fognak tenni neked.

Az öngyilkosság a gyávák eszköze, akik menekülnek az élet elől, mert gyávák változtatni, küzdeni.

Menj el pszichiáterhez, próbáld ki a gyógyszert.

Nem vagy sem gyenge, sem gyáva, sem önző, amiért arra gondolsz, hogy jobb lenne befejezni. Normális és elfogadható, hogy így érez valaki, amikor valaki úgy látja, több a teher, mint amennyivel meg tudna birkózni.

Az életnek univerzális értelme nincs. Ha szeretnél, adhatsz neki te. Ha nem, akkor csak próbálj arra törekedni, hogy minden napodban legyen valami jó, érezd jól magad. Ha azt vetted észre, hogy már semmi sem okoz örömet, akkor valóban érdemes lenne az antidepresszánst kipróbálnod.

Egyébként jelenleg én is így vagyok, mint te. Bipoláris zavarom van; amikor depressziós vagyok, azt kérdezem magamtól, hogy a francba gondolhattam azt, hogy az élet jó, amikor egy nagy sz.r az egész, és folytatni sem érdemes. Aztán amikor átbillenek, akkor azon gondolkozom, miért láttam ennyire rossznak, hiszen tök jó minden. Nincs egyetlen objektív igazság. Az agyad, a kémiai laboratóriumod műve az, ahogy érzel. A gyógyszer képes befolyásolni a működését.

Sok sikert, még ne add fel! Ha szeretnél, írj privátot nyugodtan.

27/N

Jómagam a schizoaffektív zavar depressziós típusával küzdök. Tavaly soha nem tapasztalt mélységeket éltem át, de idén is sokszor gondoltam rá, hogy inkább megölném magam.

Miért nem teszem?

Mert az, hogy utálom magam pont arra késztet, hogy változzak. Azzá, aki szeretnék lenni és nem adom alább. Nehéz és rögös lesz az utam de tenni akarok az érdekemben.

Ne dobd el idő előtt az életed! Úgyis vége lesz, de azt nem tudhatod, mikor.

Én bipoláris lettem a gyerekkorom miatt. Jelenleg naponta egy marék gyógyszert szedek. Így meg tudok békélni az élettel. Előtte viszont fel akartam vágni az ereim, vérfűrdőt rendezni a lakásban. Fának akartam hajtani a kocsival. 2 napon át 140 volt a pulzusom és éreztem, hogy fáj és fáradt a szívem. Elmentem a háziorvoshoz, de féltem, hogy befektet a kórházba. Ott volt a megélezett bicska a zsebemben, hogy ha akaratom ellenére befektet átvágom a torkom.

Válaszólva a kérdésedre... Az egészséges emberek szerető családban nőttek fel, sok baráttal és kevés problémával, fájdalmas emlékkel. Álltalában. El se tudják képzelni, hogy aki öngyilkos akar lenni, az mit élt át ami oda vezetett. Nekik szép az élet és vannak életcéljaik. Sok boldog pillanatot élnek át. Ezért nem értik, hogy miért akar valaki idő előtt meghalni.

Ez az én véleményem...

Nekem például azért is fájadalmas ezt látnom, mert én is voltam echte ugyanilyen helyzetben. Nem mondom hogy maximálisan helyrejöttem, de már egyáltalán nincsenek ilyen gondolataim. Amikor az ember eljut ebbe az állapotba, akkor olyan, mintha egy szűrőn keresztül nézné a világot.

Javaslom én is a pszichológus felkeresését, illetve talán a környezetváltás is segíthet.

Szerintem teljesen természetes dolog, hogy az ember nem akar élni, amikor depressziós. Mi a fenét szeressek a világban, mikor nem én akartam megszületni, egészen kicsi korom óta rettegek a haláltól, nem segített a szorongásomon és a (bipoláris) depressziómon sem a terápia, sem a gyógyszer, nem hiszek istenben és a túlvilágban, borzalmasan szomorú helynek látom a világot, pontosan azért, mert olyanok halnak meg sokszor, akik fiatalok és boldogok és jó munkahelyük van és szerető családjuk és a többi és a többi.

Én egyelőre azért nem nyírom ki magam, mert nekem az egyik legnagyobb traumám nagyanyám öngyilkossága volt és nekem is van két gyerekem, nem akarom őket örök szomorúságra kárhoztatni. De lehet, hogy majd írok egy szép levelet, amiben megkérem őket, hogy értsék meg, hogy nem volt nekem itt jó helyem és talán majd egy idő után megértenek. Most már én is megértem a nagyanyámat.

Egyébként mikor nem a depressziós periódusban vagyok, akkor én sem gondolkozom semmi felesleges dolgon, teljesen jól elvagyok, jövök-megyek, beszélgetek.

De a lényeg az az, hogy menj el pszcihológushoz és/vagy pszichiáterhez, mert nagyon sok embernek tudnak segíteni és jó esély van rá, hogy neked is!