Mennyire gyakori, hogy valaki szerelmi bánat miatt vet véget az életének?

Szerintem az szerepel a legutolsó helyen, amik megelőzik az a: súlyos betegség, anyagi csőd, teljesen felborult élet.

Régen én is azt gondoltam, az ex hiányzik nagyon, valójában a környezet, a programok, az egész életvitel. Maga az ex egy nagy púp volt.

Aki ilyet tesz egy teljesen más tudatállapotban van...ez eddig oké (értsd jól). DE! Ha az emberek folyamatosan foglalkoznának magukkal, önismeret terén fejlődni akarnának és nem tartanák cikinek a pszichológushoz való eljárást akkor is, ha ugy érzik rendben az életük, sokkal kevesebb ilyen lenne.

Hiszen mit ér el egy ilyen tettel? Sokaknak nagyobb és hosszabb fájdalmat okoz, mint maga a kiváltó ok (egy másik nő vagy pasi)...plusz elveszi az esélyét annak, hogy eljöjjön a boldogság és a jó az életében.

Sok szaron átmentem az eddigi szűk 40 évem alatt. De mindig úgy gondoltam, hogy kötelességem megpróbálni küzdeni és kihozni belőle a maximumot. Csak így adhatok esélyt annak, hogy jó életem legyen. Ha már megszülettünk toljuk végig becsülettel. Ha mélypont is van, akkor lesz csúcs is, de ezt csak akkor tudjuk meg milyen és csak akkor érhet el minket, ha nem adjuk fel.

Nekem bejött...és köszönöm jól vagyok! Volt benne kitartás, meló, sok fájdalom, de megcsináltam..tudatosan!

38/F

Ha megrohamozzak a szerelmi banatosok ezt a kerdest akkor a kerdesedre azt fogok kapni hogy nagyon gyakori.

Ha atlag embert kerdezel azt fogja mondani, szerintem nem olyan veszes hogy megolje azert magat

Ha realista embert kerdezel, valasza az lesz, hogy nem fogja megolni magat, elso par honap lehet kellemetlen, majd az ido meggyogyitja es gondolni sem fog ilyesmire.

Ha magadat kerdezed, akkor meg szerintem nagyon gyakori lenne es sulyos problema amire kulon pszichologiai szakterulet kene - szerinted.