Hogyan álltatok talpra?

27/L vagyok, 1 éve költöztem el otthonról. Ez idő alatt 2 hónapja költöztem be a 2.albérletembe. Azért jöttem el az elsőből mert tele volt csótánnyal, és nekem iszonyatos fóbiám van, épp most vadászok egy jó orvost, aki tud ezen segíteni. De sajnos a mostani albiban is van, méghozzá sokkal több. Tudom szóljak a tulajnak, írtás, stb. De ettől függetlenül úgy érzem hogy teljesen kibuktam. Hazaköltözöm a szüleimhez, mert egyszerűen nem bírom tovább hogy 3 óránként találok egyet. A körülöttem lévők vagy kinevetnek, kigúnyolnak, vagy szánakozva néznek, mondván hogy biztos megbuggyantam amiért ez ok a költözésre.

Igazából mentálisan kivagyok égve, és nekem minden álmom az volt hogy otthonról el tudjak költözni. Ez az egy év egy ajándék volt, büszke voltam arra hogy a saját lábamra tudtam állni a szüleim segítsége nélkül. Most viszont úgy érzem, hogyy darabokra törik a szívem, amiért feladom a függetlenséget, de ugyanakkor képtelen vagyok tovább "rettegni". Mivel volt már az ágyamban is dög ezért az alvás sem megy, ha meg gyógyszert veszek be, nem tudok felkelni reggel.

Ha volt valaki hasonló krízisben szívesen meghallgatnám. Köszi annak aki elolvasta.