Miért érzem magam elveszettnek?

Úgy érzem magam, hogy teljesen elvesztem.

Amit tudni kell rólam:

19 éves vagyok, van szakmám ( amire rájöttem, hogy nem nekem való), illetve érettségim.

Párkapcsolatom van már lassan 5 éve és 3 éve lakik velünk a barátnőm (Szüleimmel élünk még).

Jogosítványom, autóm is van. A családommal elvagyok, anyagi problémánk nincs.

Igazából nem tudom, hogy mit szeretnék.

Mindenbe bele kezdek, azután ott is hagyom.

A baratnommel erről nem szoktam beszélni, hiába kérdezi, hogy mi a baj, a válaszom pedig mindig az, hogy semmi, teljesen jól vagyok stb.

De ez igazából nem igaz.

Eddig voltam 2 állásinterjún irodai munkára.

Az első helyre nem vettek fel, a másodiknál azt mondták, hogy meggondolják.

Annyit tudok - a munkához kapcsolódóan, hogy valami irodai, papíros munkát szeretnék.

Ha bármi bajom van, azt általában megbeszelem “magammal”.

De ez tényleg így van.

Amit eszrevettem magamon, nagyjabol egy éve, hogy nagyon hamar feltudom magam idegesíteni bármin.

De tényleg bármin.

Baratnommel is van olyan, amikor veszekedunk, csaladtagjaimmal stb.

Hobbim nincs, nem is volt.

Mindig itthon voltam, most is itthon vagyok.

De elszeretnek menni dolgozni, mert nagyon unatkozom itthon.

Ez lehet hülyén hangzik, de amikor itthon van mindenki, akkor pedig egész nap a szobában vagyok.

Nagyobb bevásárolóhelyrek pl pláza, de még a kisboltba se tudok bemenni.

Nem bírom a tömeget, rosszul vagyok az emberektől. Ez tudom, hogy csúnyán hangzik, de olyan, mintha nem én csinálnám.

Még mielott valaki félreérti, hangokat stb nem hallok.

Gondolkoztam már sok mindenen, hogy mit kellene csinálnom. Valami kitalálok, akkor

az az 1-2nap okes, a harmadnap pedig jön megint az, hogy minek? Úgy se lesz semmi értelme stb.

Decemberben eléggé “lent” voltam.

Mindig az volt az eszemben, hogy milyen jó lenne már meghalni.

Ez tartott olyan márciusig.

Márciustól olyan júliusig rendben volt minden.

Most megint előjöttek a halállal kapcsolatos gondolataim.

Nem nagyon járok sehova, nem szeretek sehova menni.

A baratnommel semmi baj nincs, mindig kérdez stb, hogy van-e valami bajom, de mindig azt mondom, hogy minden rendben.

Mindent megbeszélek magammal, ami bánt, ami rossz stb.

Senkinek nem beszéltem ezekről, se a barátnőmnek, se a családomnak és nem is szeretnék.

Mit kellene ez ellen tennem?

Egyebkent még semmi kárt nem tettem magamban, semmi vagdosas semmi.

A családommal pedig minden rendben. Tehát senki nem iszik, senki nem bántott soha, gyerekkori traumaim nincsenek.

Köszönöm a tanácsokat!