Gondolatok hallása?

A saját gondolataidat hallod a saját belső hangodon, ami olyasmi, amilyennek hallani véled a saját tényleges hangodat, de mégis valami rezgés nélküli árnyéka önmagának olyankor, legalábbis nekem ilyesmi a belső gondolatfolyamom, ha nagyon meg akarom fejteni. Van az embereknek pár százaléka, akinek ez simán csak nincs meg. Nekik csinálniuk kell valamit, vagy beszélniük, vagy leírniuk, vagy képekben összerakniuk, legalábbis ha nem tartoznak a képzelőerő nélküli másik pár százalékhoz is közben... Ezek nem fogyatékok, bár nyilván kellenek a workaroundok, hogy sima ügy legyen az így nehezebb dolgokkal is foglalkozni.

A "nem ismerem a saját hangomat, nem ismerem fel, hogy milyen" nem tudom, mit akar jelenteni, jó lenne, ha tisztáznád. Fejben van ez a színtelen saját hang, ami nyilván messze nem olyan, mint egy hangfelvétel a hallásodról, amikor beszélsz, hanem csak egy szükséges minimum, sokszor még a hangsúlyozás is sallang, meg nem ritkán olyan gyors, ahogy fizikailag képtelen lennél pakolni a hangzókat. Nekem a saját hang akkor szokott valahogy fejben is kifejeződni, ha mondjuk eltervezem, hogyan fogok mondani vagy előadni valamit, olyankor "dallam" is társul, meg erőteljesség, dinamika, ami csak kell ott és akkor hozzá. Ha egy hangfelvételen nem ismered fel a hangod, az megintcsak hétköznapi dolog, belülről a csontozat hangvezetése teljesen mást enged hallani belőle, szerencsére jól megszokjuk.