Mi lehet ez fáradtság, depresszió vagy idegösszeomlás? Mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?

Nem vagyok depresszív alkat, nincsenek mentális betegek a családban. Már két hete, hogy borzalmas a lelki állapotom. Eleinte sírással kezdődött, napokig tartott, hiába próbáltam kibeszélni magamból a zavaró dolgokat nem javult. Végtelenül feszültnek és görcsösnek érzem magam, nyilván érnek stresszes helyzetek, mint bárkit de most valahogy nem tudom őket elviselni, kezelni. A főnököm egy hárpia, reggel 7 kor már dühöng és ezt a nap folyamán csak fokozza, minden egyes nap. Legtöbbször észre sem veszem de most minden egyes mondatára összerezzenek, el tudnám küldeni a bánatba. Mint egy szivacs magamba szívom a negativitást és nem tudok mit tenni ellene…. Szívem szerint elkerülném az embereket. Elegem van a munkámból, pedig el szoktam lenni vele, nem egy álom de nem is vészes. Úgy érzem képtelen vagyok koncentrálni, mindent elfelejtek, folyamatosan feszült vagyok ráadásul murphy, hogy ebben a két hétben olyan mintha meg lennék átkozva. Bármibe kezdek abból nagyobb a baj mintha hagytam volna. Ha van két választás biztos, hogy a rosszat választom. Dühítő. Ez tovább hergel. Már a barátaim sem hiszik el, hogy lehet ilyen szerencsétlennek lenni… érzem, hogy már nekik is terhes ez a sok negatívum, nekem is az de ha nem mesélem el úgy érzem felrobbanok. A férjem megértő de őt sem akarom lehúzni, hiszen nincs konkrét problémám amin változtathatnék… kicsit minden összejött és annyira idegen ez a helyzet, teljesen ki vagyok borulva. Semmihez nincs kedvem, morgok, sírni tudnék, fáj a fejem, semmire nem tudok koncentrálni. Néhány napja hallottam, hogy az utcánkban egy ember öngyilkos lett. Azóta nem sírok, úgy érzem ennyire azért nem szörnyű a helyzetem mint neki.

Nem tudom mihez kezdjek, idegen ez a helyzet. Mindig pozitívan álltam a dolgokhoz, de most képtelen vagyok. Mitől tudnék megnyugodni?