Lehet ez az oka annak ,hogy teljesen elkülönültem a családomtól,és már egyáltalán nem érdekelnek?bővebben lent

Hárman vagyunk testvérek,én vagyok a legfiatalabb 23 éves, nővérem 31,bátyám 33.

3 éves voltam amikor elváltak a szüleim, édesanyám nevelt fel.

7 éves voltam,amikor bátyámnál srizofréniát diagnosztizáltak

Sokat bántott lelkileg ,fizikálisan

Anyám megházasodott közben egy alkoholistaval aki szintén bántott.

Nővérem már idő közben elköltözött mert lett egy barátja.

Anyám az kontroll mániás,takarítás mániás ,rengeteget segítettem neki már kicsi korom óta de nem értékelte.

Soha.

Eves zavaros voltam sokáig,depresszióval és panikbetegseggel küzdök mai napig.

Sok helyen dolgoztam de lelkileg annyira ki vagyok,hogy egyszerűen nem bírok mentálisan hiába próbálom.

Nincsenek céljaim,egyedül érzem magam.

Próbálkozók de iszonyat nehéz ha soha nem kaptam segítséget és úgy érzem a gondol túl nőttek rajtam.

Batyamat anyám finanszírozza.

Külön lakást fizet neki,és minden mást.

Én próbálok mindig valamit dolgozni,hogy önfenntartó legyek

Mindennap fáj a mellkasom,nem találom a helyem

Egyszerűen csak az jár a fejembe hogy nem szeretem őket

Arra gondolok néha,hogy ha betegek lennének engem hidegen hagyna.

Bűntudatom van,amiért ezt érzem.

Szeretem őket,de úgy érzem rengeteg sebet kaptam tőlük.

Lehet emiatt érzem magam teljesen elkülönültnek?

Édesanyám jobban és többet foglalkozott mindig a batyammal,most nővéremmel mert vele van valami,én meg úgy érzem soha senkire nem támaszkodhattam.

Vajon normális bennem ez az érzés,vagy nem?