Miért vagyok ilyen ember ?

33 éves férfi vagyok. Többször volt már ilyen és ehhez hasonló problémám. Röviden ameddig nem a másik fél a hibás és ezáltal én nem ,, utálom meg " addig nem tudom elengedni.

Leginkább párkapcsolatban jön elő ez nálam. Bármennyire is csúnyán beszélnek velem, vagy küldenek el, nem tudom addig elengedni, amíg a másik meg van arról győződve, hogy én vagyok a rossz és ezt érdemlem.

A mostani példa, szemléltetés miatt.

Egyetemre járok ahol megismertem egy nőt. Sok időt töltöttünk együtt, gyakorlatilag nem volt köztünk semmi, egy csók annyi. Lényeg a lényeg, hogy mind a ketten nagyon közel voltunk egymáshoz. Mintha ilyen baráti testvéri szerelmi akármi lett volna ez. Minden gondot megbeszéltünk, mindenkiről mindent, tényleg mindennap dumáltunk egész nap. Telefon, élőszó, ez az amaz. A lényeg, hogy csúnyán össze vesztünk.

Ő a fejébe vette, hogy én nem vagyok megbízható, majd a végén már erre ment rá a kapcsolatunk. Nyomozni kezdett, hogy kinek miket mondok, ilyenek.

A lényeg, hogy van egy haverom aki szintén ide jár suliba. Sokat nem beszélünk , inkább csak bent, de jó srác és csoporttársunk ezért együtt mászkáltunk sokszor.

Na a lényeg, hogy ez a lány mindig kérdezte tőlem, hogy én kinek szoktam mesélni róla, miket és miről. Fontos, hogy ő házas, ezért maradtunk ilyen langyosvízben és ezért nem is akarta, hogy mások tudják, hogy érzünk egymás iránt.

A lényeg az egészben, hogy összevesztünk mert a nyomozásainak az lett a vége ( szerintem ) hogy a haverom elmondta, hogy ő tud egy két dolgot, hogy jóban vagyunk és hogy én szeretem ezt a nőt.

A nő nem szól hozzám. Ezen össze vesztünk 3 hete. Utána beszéltünk majd úgy tűnt minden oké. Egy napot nem voltam, mert beteg lettem, másnap már nem szólt hozzám.

Kérdeztem mi a baja az volt a válasz, hogy hagyjam már békén és nagyon buta vagyok.

Szerintem megint amig nem voltam addig valaki mondott valamit rólam neki. Mivel csak ez a srác az akivel beszélek az egyetemről így valószínű ő. Ő tagadja, a csaj semmit se mondd.

Már le is sz..rnám azonban itt jön a kérdés.

Nem tudom elengedni. Idegesít hogy nem tudom mi a baja, hogy miért utál ennyire. Nézegetem mikor elérhető, nekem nem válaszol. Elkuld a p.csaba szó szerint. Direkt napkozben odajön amikor ebédelek ezzel a sráccal, hogy miujsag ( nem velem ) és húzza fel az agyamat.

Egyszerűen nem vagyok képes elfelejteni. Ha tudnám hogy nem vagyok hibás akkor sem. Amig ő nem árt nekem és nem utálom meg nem megy. Éjszaka felebredek, kérdésekre válaszokat keresek és ilyenek.

Többször volt már ilyen. Szakitasnal is. Mindig akkor szakítottam amikor nem én voltam a hibás. Megvartam hogy legyen egy alkalom amikor igazán elegem van. Ezt be tudtam a felelősség vállalás hiányának azonban itt most nem ez van. El kéne engednem de nem vagyok képes rá. Pedig már konkrétan elzavar, megaláz hogy ne zaklassam de engem meg hajt a vágy hogy tudjam mi a baja. Zavar hogy hibás vagyok pedig nem is vagyok az szerintem..