Mi értelme így élni ?

Nem tudok sehol dolgozni,mert olyan erős szociális fóbiám van,hogy rettenetesen szorongok emberek közt. Mindig azt érzem,hogy engem néznek,kinevetnek,kibeszélnek és mindenkinek meg akarok felelni,ezáltal nem tudok önmagam lenni. Ráadásul nem értek semmihez és semmit nem tudok megcsinálni amit rámbiznak. Szerencsetlenkedek a munkahelyenen annyira zavarba vagyok. Izzadni is szoktam a szorongástol. Teljesen más vagyok mint mások. Nem merek semmilyen munkahelyre jelentezni. Ezen kívül még bipoláris zavarom is van ami nagyon megnehezíti a mindennapjaimat az erős depresszio miatt. Gyógyszereket szedek. Voltak olyan helyzetek hogy ahol dolgoztam nem mertem bemenni,mert mindig azt képzeltem hogy engem néznek és kinevetnek ,de olyanok is voltak,hogy annyira zavarba voltam ,hogy egy szót nem tudtam szolni mikor mások beszélgettek. Kedveskedek mindenkivel. Ha valaki rosszat szól akkor teljesen magam alatt vagyok. Tulreagálok mindent és kis dolgokbol óriásit csinálok. Érzékeny is vagyok nagyon. Mindig is érdekelt,hogy mások mit gondolnak rólam. Senkit nem bántok meg. Egyszerűen nem tudom ezt legyőzni. A bipoláris zavar miatt meg sokszor semmihez nincs kedvem. Van hogy felkelni nem tudok. Minden meggondolok többször is mielőtt kimondom de sokszor nem is merem kimondani mert félek hogy mit fognak gondolni rólam. Borzaszto ez az egész már. Értelme sincs igy az életnek. Szerintem ilyen ember nincs még egy mint én. Szégyelem magam mások előtt hogy nem dolgozok,de képtelen vagyok emberek közt lenni. Voltak olyan melohelyeim ahol egyedül voltam.Azt szerettem. Le vagyok százalékolva. Gondoltam hogy 4 órába elmegyek mellette de félek hogy a nagy szorongástol nem bírnék. Meg nem bírnám megcsinálni amit rám bíznak. Önbizalmam nulla .