Üresnek érzem magam, de miért?

Olyan emberek véleményét szeretném meghallgatni akik jártak már hasonló cipőben mint most én. Már hetek óta csak az üresség érzése van bennem és most már erre a környezetem is felfigyelt, hogy "nem olyan vagyok mint régen" és ez számomra kisebb aggodalmakra ad okot hiszen én legbelül ezt már éreztem egy ideje magamban, de nem gondoltam volna, hogy egyáltalán erre valaki fel fog figyelni rajtam kívül, mert nagyon igyekeztem mindent beleadni, hogy boldognak és lelkesnek lássanak a barátaim és ne gondoljanak bele olyan dolgokba, hogy nem szeretem őket és ezért vagyok olyan közönyös és hasonlók. A legfurcsább az egészben, hogy nem érzem magam sem boldognak sem pedig szomorúnak és nem kísértenek a negatív gondolatok sem. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy jelenleg milyen lelki állapotban vagyok. Nem mondanám magam összetörtnek sem vagy esetleg lustának van mivel lefoglalni sokszor magam. A munkát is teljes erőm bedobásával végzem és szeretem csinálni mint ahogy a hobbi szintű edzést( ez az egyetlen 1 dolog jelenleg ami igazán boldoggá tesz), de ezeken a dolgokon kívül teljesen semleges vagyok és sokszor úgy érzem, hogy érzelmileg elérhetetlen is vagyok. Régen mikor valami vicces volt akkor szakadtam a röhögéstől, de mára csak egy erőltetett valami ahogy a mosolyom is sokszor, de még mindig nem vagyok egy búval b..... ember és nagyon igyekszem. Lehet ennek oka egy 1 évvel ezelőtti szakítás? Ha a legutolsó nagyobb traumámat és lelki összeroppanásomat kellene elmondanom akkor ez lenne, de már túl tettem magam rajta vagy talán tudatalatt mégsem? Teljesen össze vagyok zavarodva és csak a kérdésekre próbálom megtalálni a választ, hogy mi történik most velem, hogy ennyire üres vagyok legbelül. Vélemények ezzel kapcsolatban?