Más is még üresebbnek, magányosabbnak, celtalanabbnak érzi magát ma este, vagy csak én vagyok ilyen nyomorult?

Amúgy sem voltam a legjobb passzban az utóbbi hónapokban, évben.. , de ez az este rátesz.. Húsz éves létemre egyedül otthon az anyámékkal.. A képembe tolja ez az esemény, hogy mennyire egy élettelen, szeretetlen egy senki vagyok, akinek egyetlen rendes barátja sincsen, akivel a szilvesztert tölthetné.. Mindenkinek van fontosabb ember az életében, mint én, senkinek sem én vagyok az első.. Anyám, apám persze itt van, mert egy hazban élünk és ők is magányosak, élettelenek azért nem mentek el sehová.

Szerintem én vagyok az egyik leggyászabb ember a világon.. Gyakran eszembe jut, mi értelme van így élni.. Még van bennem remény, hátha majd jobb lesz, hátha lesz majd egyszer egy közegem, ez a remény tart vissza csak attól, hogy megoljwm magam..