Mit lehet tenni, ha nem motivál semmi jó ideje és nincsenek céljaim?
Már az egész elmúlt egy év azzal telt el, hogy semmi nem motivált engem. Eljártam dolgozni, megcsináltam az itthoni dolgokat és ennyi.
Nem vágyom semmire. Se tárgyra, se emberre, se programra. Nincs semmi ami boldoggá tenne.
Tudom a szokásos szövegeket. Legyen hobbim, mozduljak ki stb. Nincs kedvem semmihez, nem akarok új embereket megismerni.
Holnap már kell mennem dolgozni, de már most szenvedek amiatt is, hogy se dolgozni, se kimozdulni nem akarok.
2 éve nyelvtanfolyamra jártam, lett még egy nyelvvizsgám. A munkám is jobban motivált, viszont tavaly január óta csak a napok telnek szó szerint céltalanul. Lényegtelen milyen évszak vagy hónap van, csak az estéket és a hétvégéket várom, hogy egyedül legyek.
Lehet ez ellen tenni valamit? Nyilván nem normális.
29N
válasza:29 évesen nyilván nem normális,de nagyon sokan vagyunk így ezzel szerintem;D
Valahogy én is így érzek ,de megfogadtam hogy elkezdek edzeni
válasza: válasza:Nem vagy kielégítve szexuálisan!
Pontosan ez a bajod!
Dugnod kéne.
válasza:Sajnálom, én is hasonlóan érzek néha, de nálam szerencsére elmúlik. Ami ki tud hozni ebből, az a társaság, a barátaim. Persze van, hogy nekem sincs kedvem senkihez, de azért alapvetően megvan az a pár barátom, azok a minőségi emberek az életemben, akikkel jól érzem magam, és értelmet adnak mindennek.
Ha van kedved beszélgetni, írj rám, hátha találunk megoldást neked.
#1: Ezek szerint te is így vagy akkor. Borzasztó egyébként, én úgy érzem kezdek belecsúszni a depresszióba. Vagy már benne is vagyok.
Aztán mikor az emberek kérdezgetik mikor lesz gyerekem, meg férjem, már frászt kapok. Főleg, hogy gyereket se akarok.
Neked sok sikert az edzéshez! :)
#2: Nem vágyok kapcsolatra. A sporton gondolkodtam már. Jó lenne formásodni. Munkahelyváltás se lenne hátrány valóban. Már 5 éve egy helyen vagyok, nulla motiváció. :(
Üdvözöllek nevű válaszoló! Köszönöm a kedves kommented.
Nekem sajnos a főiskola után elfogytak a barátok az életemből. Utána kezdtem ilyen magamnakvaló ember lenni. Plusz volt egy hatalmas csalódás néhány emberben 3 éve. Na onnantól kezdve bízni sem tudok senkiben. Úgy kicsináltak lelkileg engem is meg a családom.
És köszönöm a felajánlásod is, hogy beszélgetnél velem. :) De nem akarom lehúzni a te hangulatod is.
válasza:Én is 5 éve vagyok a jelenlegi munka helyemen:D bár nem aza legnagyobb probléma:D
1 és voltam
válasza: válasza:Akkor is azt mondom, hogy barátok, jó társaság, és változatos időtöltés. Meg kell találni az életben az apró örömöket, és tudni kell értékelni azokat. Ez gyakorlás, hozzáállás kérdése is. Elhiszem, hogy padlóra tett a csalódás, de ha józanul belegondolsz, kár lenne emiatt az emberiség többi részét kizárni.
Érdemes elgondolkodni, hogy miért fogytak el a barátok. Ezen neked is dolgoznod kellene, hogy ne így legyen. Felnőtt korban persze zárkózottabb mindenki, nehezebb barátságokat kialakítani, de nem lehetetlen.
Neked kell változtatnod, és nyitnod a világ felé, mert ez másképp nem megy. A kudarcoktól pedig ne félj. Mégis mi vesztenivalód lehet? Szerintem nem sok.
#7: Akkor tényleg hasonló a helyzetünk. Kitartást kívánok neked! Úgy látom mindenkinek megvan a maga baja.
#8: Nem hiszem, hogy bárkinek is kéne egy ilyen életunt nő, mint én. Nyáron szeretett volna ismerkedni velem egy fèrfi, de egyből elutasítottam. Tényleg nem való nekem most kapcsolat. Minek keserítsem meg a másik életét ezzel a viselkedéssel?
Talán az érdekes programok még jók is lennének. :) Meg nyáron szerettem bicajozni pl. Jó az nem olyan érdekes, de szerettem.
Tényleg ebből a helyzetből csak hatalmas akarattal lehetne kijönni, vagy pszichológus segítségével. :(
Munkahelyemen egyedül dolgozok. Nincs napközben sem társaságom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!