Eljutottunk a pszichológussal, hogy szóba jött a legnagyobb trauma. De most szègyenérzetem van vele szemben is ès egyebkent is. Ez normális?

Normális. Sokan pont ezért nem kérnek segítséget, mert szégyellik, ami történt, még úgy is, hogy nem ők tehetnek róla.

A következő alakommal mondd el a pszichológusnak, hogy mit érzel. Biztosan vannak erre megoldások, hogy hogyan lehet csökkenteni, megszüntetni ez a szégyenérzetet.

Szia,

Ha gondolod írd meg nekem privátban, a traumádat, ami miatt most szégyenérzeted van.

Valószínűleg tudok adni egy olyan magyarázatot, véleményt ami után nem fogod ezt a szégyenérzetet a továbbiakban érezni.

Hasonlo cipoben en is voltam.

Nekem 10 honapig tartott, mire elmondtam olyat, ami meghatarozza az eletem, es senkinek nem beszeltem rola. A pszichologus idonkent rakerdezett erre, en meg tereltem, vagy mondtam: errol egy szot se. Azutan leptem at az arnyekomat, miutan megkerdezte, hogy miert nem akarok beszelni errol. Akkor jottem ra, hogy szegyelltem a sajat reakciomat: masok siman atleptek volna az eseten, bennem pedig a mai napig szorongast okoz, bar mar joval kisebb mertekben, mint evekkel ezelott.

Megvolt a kitarulkozas. En is furan ereztem magam utana: elmondtam valamit, amirol addig csak en tudtam. Sokat beszelgettunk arrol, hogy miert nem mondtam el. Akkor volt egy mondata, ami nagyon sokat segitett: mindenkinel mashol van a hatar, hogy mit el meg traumakent.

Azon az esten en is hazamentem, azonnal bebujtam a takaro ala :) olyan volt, mintha meztelen lettem volna. A kovetkezo alkalommal az elso kerdese: hogy eltem meg az elozo alkalmat, hogy ereztem magam utana? :) elmondtam neki ezeket, es innen tudtunk tovabblepni. Nekem ez sokat segitett, mert lattam, hogy tudja, ez milyen nehez volt nekem.

Biztosan toled is meg fogja kerdezni ezt, es nyiltan mondd el, hogy mit erzel. Nekem kesobb visszajelezte a pszichologus, hogy ezutan a beszelgetes utan nyiltam meg igazan.