Szövettani lelet. Miért nem érzem jól magam, ha ilyen jó eredményt kaptam?

2023 októberében diagnosztizáltak rosszindulatú emlődaganattal.

A dolog előzménye, hogy 2023 júliusában találtak privát orvosnál mammográfián egy jóindulatúnak tűnő elváltozást, de a radiológus doktornő vékonytűs biopsziát javasolt. Mivel anyagilag a több tízezer forintos beavatkozást nem engedhettem meg, elmentem a saját nőgyógyászomhoz, aki a leletet látva legyintett, hogy dehát jóindulatú, nem kell megszúrni.

Eltelt pár hónap, hosszas könyörgés után október 19én megcsinálták az aspirációs citológiát, a vizsgálatot végző doktornő is mondogatta, hogy mit keresek itt, hát látszik ,hogy jóindulatú.

Aznap este jött az eredmény, C5-ös, egyértelműen rosszindulatú malignus sejtkép.

Az életem ezen a ponton felgyorsult, két hét múlva már a Kék golyó sebészetén ültem. Fel sem fogtam, hiszen az orvosok azt mondták, jóindulatú, erre ott volt egy ilyen eredmény. Sokáig hittem, hogy összecserélhették a leletem, minden egyes ultrahangon azt mondták, a képi anyag alapján tényleg jóindulatúnak tűnik, de a citológia a mérvadó. December 14-én műtöttek, és bár az orvosom már az elején megmondta, hogy van miért bizakodnom (kicsi elváltozás, nagyon korai stádium,stb), rettenetesen megterhelt lelkileg a dolog. A műtétet kiválóan viseltem, és csodálatos embereket ismertem meg. Elkezdtem onkopszichológushoz járni, változtattam a gondolkodásomon, elfogadtam, hogy rákos vagyok, mindent megtettem, hogy javuljak.

Aztán eltelt majdnem két hónap, és nem kaptam eredményt. Iszonyatos lelki teher volt, kimerültem, depressziós lettem, hiszen nem tudtam, elég lesz-e a sugárkezelés, a családom is kimerült ebben, nem tudtam, kell-e majd hormonokat szednem, lehet-e még kisbabám, marad-e hajam, stb.

Ma viszont megérkezett az eredmény, ami alapján a kivett elváltozás jóindulatú. Egy két oldalas szövettani szöveg szerepel benne, 3x írják le, hogy malignitás jelei sem a szövetben, sem a kivett (összesen 5) sentinel nyirokcsomóban nincsenek.

Az esetem tegnap előtt egy orvosi bizottság elé került (ez van a papíron), illetve bekérik a vékonytűs citológiát végző orvostól azt a mintát és egyeztetnek azzal a patológussal, aki októberben csinálta a vizsgálatomat.

Egy órát zokogtam vígasztalhatatlanul, mert képtelen vagyok felfogni. És nem azt mondom, hogy nem vagyok boldog, csak arra gondolok, hogy hónapokig éltem "rákosként", megtört a családom, a barátaim. Igyekeztem jól, szépen viselni ezt, mert már az elejétől fogva azt mondta az orvosom, nagyon nagy szerencsém van, de ettől még nagyon megtörtem ezalatt és most itt van egy ilyen csodálatos hír a kezemben és nem tudok örülni. A barátaimra gondolok, akikkel együtt bandáztunk a kórházban, akiknek nincs ilyen szerencséje, akiknek még sugárkezelés lesz, kemó, miegymás és azt érzem, nekik ugyanez járna, mint nekem. Tudom, hogy ez borzasztóan egészségtelen, de szinte sokkot kaptam, képtelen vagyok ennek örülni, össze vagyok zavarodva.

Nem tudom elhinni, hiszen ez majdnem akkora sokk mint amit októberben éreztem. Akkor 3 orvos mondta, hogy jóindulatú, de aztán mégis megműtöttek, volt szó sugárról, gyógyszerekről. És most itt ez az eredmény, és ahelyett, hogy boldog lennék, már most azon parázok, hogy vajon máshol sincs akkor daganat? Vajon tényleg egészséges vagyok? És már szinte kiugrik a szívem, hogy mikorra tudok magamnak CT időpontot kérni, valaki nézze meg az összes tumormarkerem, stb.

Normális, amit érzek? Nem akarok hálátlan lenni, de tényleg. Alig mertem elmondani a barátaimnak, akiket a kórházban ismertem meg, mert fáj a szívem, hogy nekik át kell menniük ezen, miközben nekem nem. Azt érzem, hogy ők is ugyanezt érdemelnék.

Kedden megyek az onkopszichológushoz, lesz miről beszélgetnünk.

Köszönöm, ha elolvastátok, és köszönöm a válaszokat is!