Ez valami mentális betegség igaz?

Elég fura most ez itt kíírni magamból azt se tudom, hogy fogalmazzam meg, de lesz egy rossz és egy nagyon rossz dolog ...20 éves lány vagyok és engem kicsikoromba mindig úgy alltattak el, hogy ringattak, csak 16 éves koromban jött elő ez, hogy csak úgy tudok elaludni ha előtte ringatózom, azt tudni kell, hogy nekem 16 évesen elég szar volt, mert akkor volt az mikor anyukámmal nagyon rosszba lettünk és teljes mértékben leszarta mi van velem és akkor arra is gondoltam, hogy öngyilkos leszek, azért mára már ez nem így van és örülök, hogy nem tettem. De azóta nem birok elaludni anélkül, hogy ringatnám magam előtte, mert már akkor is csak úgy tudtam aludni.

Ez volt a kevésbé rossz.

A kövi dolog pedig, ami még csak 1 éve van, ez csak egy késztetés egy gondolat amit nagyon jó lenne ha megtehetnék. Az pedig a cumisüvegből való ivás.... ez is így este jön rám, hogy nyugtató hatással lenne rám. Persze eltudok aludni enelkül is mert, hogy sose jutottam még el addig, hogy vegyek egyet és meg is tegyem. Egyszer volt, hogy mikor beteg voltam ebbem az elmúlt 1 évben annyira, hogy örültem, hogy wc-re le tudok menni akkor a párom vett nekem kubut és azt iszogattam az ágyban és be is aludtam vele. Es azóta így néha kb 2 hetente 1x van egy ilyen gondolat egy késztetés, hogy a cumisüveg még jobb lenne és ugy aludnék el...

Tudom elég beteg... és szégyenlem is magam miatta.

A párommal 3 éve vagyok együtt, a ringatózós dolgomról egyértelműen tud mivel már együtt elünk a másikról nem...

Szerintetek ez olyan dolog amit kezeltetni kéne? De alapból baromi kínos róla beszelni, még ide kiírni is ég a pofám.

Meg kinek beszélnék róla? Valami pszichológusnak ahol ha túl őszinte az ember akkor diliházba tetet?