Milyen betegsége van annak aki nem tud felnőtté válni?

Ha attól lesz valaki felnőtt,hogy elköltözik otthonról,akkor én sosem fogok felnőni.48 évesen az anyámmal élek egy másfeles panelben,van állásom,átlag fizum,de az kevés arra hogy elköltözzek

És most jöhetnek a kommentek hogy nem akarom eléggé,meg másnak is sikerült stb

Egyébként normális pasinak tartom magam,az átlagnál intelligensebbnek,de a helyzetemből adódó szégyen miatt nincsenek emberi kapcsolataim,se barát,se barátnő,ezt mások láthatják úgy hogy mentálisan beteg vagyok,pedig csak nincs kedvem kellemetlen kérdésekre válaszolgatni.

4-es, nem ártana pszichológushoz fordulni, mert még nem késő párkapcsolatot létesíteni, viszont minél több idő telik el, annál több idő elmegy az életedből erre a tévútra.

Ne szégyelld a helyzetedet, anyjukkal élő embereknek is szoktak lenni barátai, van, hogy párkapcsolata is, az utóbbinál hátrányból indul valaki, de nem lehetetlen. Ha eleve negatívan állsz hozzá, akkor biztos magányosan fogsz megdögleni (bocs az erős szóért).

6-os: Én azt érzem, hogy te is magányos vagy, zavar a helyzet és nem kerültél volna bele ebbe, ha nem telepedik rád anyukád. Így kialakult egy olyan komfortzóna, amiben nem igazán érzed jól magad, de nehéz a változtatás. Úgy érzem, hogy saját magadnak is kifogásokat gyártasz, miért nem akarsz ezen változtatni, pedig valójában lehet egy enyhébb depressziód, ami passzivitásra kényszerít, valamint félhetsz anyád esetleges reakciójától is.

Ne gondold, hogy minden nőnek van gyereke 45-50 körül. Én veled majdnem egyidős vagyok, de nekem sincs, nő vagyok, nem is akarok már gyereket. Akinek vannak alap biológiai ismeretei, az tudja, hogy 45 felett már nehéz teherbe esni, kihordani, sok a fejlődési rendellenesség. Ráadásul sok nő nem akar gyereket soha, nem anya típusok, stb. Személyesen is ismertem középkorú és idős gyermektelen nőket. Jómagam már semmiképp se akarnék. Nem vagyok ezzel egyedül. Ha nehéz lenne alkalmazkodni, akkor nem kell összeköltözni, idősebb emberek gyakran már nem is akarnak.

Természetesen, ha valóban nem vágysz senkire, nem gond, ha nem akarsz nőt magadnak. De ahogy azt írod, hogy szégyelled a helyzetedet, az arra utal, hogy nem egészségesen viszonyulsz ehhez. A fél ország a szüleivel él, mégis sokaknak vannak barátaik, sőt párjuk is így. Ha eleve negatívan állsz hozzá, akkor tényleg nem lesz. Abba belegondoltál, hogy anyád minimum 70 körüli, vagy még idősebb, hogy mi lesz veled a halála után? Nem jó elmagányosodni. Lehet, hogy most úgy érzed, hogy anyukád kielégíti a társaság iránti igényedet, de mi lesz 10-20 év múlva? Lesz kivel beszélgetned? Próbálj emberi kapcsolatokat létesíteni, az elején nehéz lesz, ha nincs gyakorlatod, de gondolj arra, hogy társak idős korban is kellenek az ember mellé, ismerkedni sose késő.