Szerintetek genetika vagy környezeti hatások miatt lesz valaki szorongó?

Egyáltalán nem környezeti, a kisgyerekek különbözőképpen reagálnak ingerekre, van amelyik fél az árnyékától, vagy idegenektől, vagy pl ugyanazt a ruhát egyik szúrósnak érzi, másik nem. Teljesen eltérő. Szerintem te fogékonyabb vagy ilyesmire, és azt a minimális környezeti hatást erősebbnek élted meg, mint ahogy valaki mondjuk érzékenyebb az napfényre és hunyorog, vagy nyafog, mert zavarja a cetli a ruhában. Egyszerűen ilyen vagy, más abban a környezetben nem feltétlen lenne ugyanilyen, max hasonló, van, aki meg sokkal jobban.

Én is szorongtam, de én traumától és csak a trauma időpontjától, olyan helyzetekben is, amiknek nem volt hozzá köze, de utólag látom, hogy azért mondjuk közvetve volt(szégyen..).

Egyébként nekem sem mondta senki, hogy létezik olyan, hogy szorongás, én is csak utólag fogtam fel, nekem mindig azt mondták szégyellős vagyok, de ez nem az volt.

Az én anyám olyan egyébként, mint a tiéd, semmilyen hatással nem volt rám, a mai napig nem tudom mit izgul.. illetve tudom, nem teljesít olyan jól, és hát ő is tudja. Persze nem is nagyon rossz, csak úgy közepes. Ha jó lenne abban, amit csinál, nem zavarná ilyesmi. Illetve nincs tartalék, attól is lehet szorongani munka téren, ha nincs fél évre félretett pénz..

Nagyon összetett. A kisbaba már akkor amúgy pánikban van, ha nem ismerős szagok, ingerek veszik körül, ezért nyugszik meg pl az anyjánál és otthon jobban, ezért kell neki a kiszámítható környezet és napirend, ami tök természetes dolog, hogy elkerüljük a frusztrációt. Erre is van, aki érzékenyebb, más csak kicsit.

Én szorongó vagyok valamennyire most is, a gyerekem szinte gátlástalan volt mindig, simán hozzáért, megszólított másokat, leszólított random gyerekeket játszani, jelentkezik, szeret szerepelni, szívesen megy új helyre és mintha még frusztrálná is a kiszámíthatóság, ha valahova megyünk és oda kell menni időre, jobban szereti, ha bedobunk valami mást, hogy akkor inkább az legyen. Nem a szüleid tehetnek róla, ilyen vagy. És egyébként az ember legnagyobb baja az legyen, hogy a szülei féltették a munkájukat, azért a régi időkben máshogy mentek a dolgok, pl nem volt net, hogy könnyen találj munkát, sokan voltak alacsonyan képzettebbek és sokkal többet számítottak a papírok, amikhez rengeteg pénz kellett. Na meg a jó ajánlások.. most inkább kompetencialapú a munkaerőpiac, a tudás meg hozzáférhetőbb, a lehetőségek meg számtalanok.