Miért mondják azt a szüleim, hogy nem vagyok normális? Pedig én csak vigyázok magamra.

Szerintem attól függ, hogy ez a szokásod akadályoztat-e a mindennapi életben, vagy hogy megterhel-e anyagilag.

Ha nem csap át aggódásba, nem állandóan azt figyeled, hogy most milyen betegséged lehet, vagy nem költesz rá annyit havonta, hogy alig jut már bármi másra akkor nincs baj úgy gondolom.

Személy szerint én is erős túlzásnak érzem, az általad leírtakat, de ha te így érzed jól magad akkor szíved joga így tenni.

Szerintem tanacsos szurovizsgalatokra jarni, nagyon helyesen teszed. En is rendszeresen jarok, odafigyelek a testemre es a jelzeseire.

Minden betegseg magasabb hatasfokkal gyogyithato, vagy kezelheto, ha idejekoran eszreveszik.

De ez az apro sebek kezelgetese nekem furcsa es sok. Sztem a legtobb kisebb seb, serules hamarabb gyogyul a szabad levegon, en ezert, amint tehetem, megszabadulok a ragtapasztol. Szoval ez nekem mar kicsit maniasnak tunik.

Érdemes kiolvasni a mögöttes érzéseket, amikről kérdező ír. Ilyen mértékű ellenőrizgetés nem létezik aggodalmaskodás nélkül.

Természetesen lehet mondani, hogy "én csak vigyázok magamra" - és ez nagyon helyes is! De a leírás alapján ez túlmutat ezen.

Aki "csak vigyáz magára", az nem fertőtlenítgeti az összes kis pucukát ami megjelenik a testén.

Szóval én azt mondom, érdemes ezt árnyaltan látni. A leírásod egy java része teljesen természetes, egészséges, és becsülendő. A sport kifejezetten jó dolog, az egészséges étkezés is, és egy normál mértékű egészségtudatosság is rendben van, s az időnkénti szűrővizsgálattal sincs gond.

A probléma akkor jön elő, ha ez túlzásba fordul át. Ha valaki CSAK AZÉRT sportol, hogy egészséges legyen-, vagy CSAK AZÉRT eszi azt amit eszik, mert az úgy egészséges-, és évente akár többször is jár szűrővizsgálatra, csak azért mert eszébe jutott valami, vagy mert hallott valamiről, az már minimum gyanús.

(Nem tudom ez-e a helyzet, sarkosan fogalmaztam az érthetőség kedvéért)

A "bármilyen kis betegség esetén futok az orvoshoz" sem túl jó szerintem. Van egy immunrendszerünk, ami neked akkor elvileg kifejezetten erős, ha igaz, amit írtál. Hagyni kell, hogy tegye a dolgát, és nem a "mi van ha" kérdéseken szorongani. A sok gyógyszer csak gyengíteni fogja az immunrendszered, mert az megszokja, hogy nem kell dolgoznia. Vagy épp túlkompenzál és hiperérzékeny lesz, aztán jönnek az allergiák.

(Mielőtt jönne az, hogy "de hát én nem szorongok": persze hogy nem, mert elmész az orvoshoz, ezzel csökkentve az aggodalmat. Mi lenne, ha nem mennél el?)

Szóval szerintem itt a hipochondria alapos gyanúja áll fenn, ami viszont ki van magyarázva. Gyártottál egy narratívát, amivel igazolod a viselkedésed. Ráadásul nehéz "belekötni", hisz, mint fent írtam is, igen sok pozitív aspektusa is van ennek.

Tehát NEM arról van szó, hogy erről mind le kellene mondani, hanem arról, hogy egy túlzásról beszélünk, amiből vissza kellene venni.

Az, hogy egészségesen étkezel és sportolsz oké, de az érvizsgálat ok nélkül és egy pici seb fertőtlenítgetése túlzás. Ha már úgyis magánúton csináltatsz vizsgálatokat egy pszichiátert is felkereshetnél, hátha tud segíteni :D

Ahogy felettem is írták, a betegségek legyőzésére a természet adott neked egy immunrendszert, azt erősítsd inkább :D