Borderline lennék?

Már elég régóta gondolkozok ezen, és szinte minden tünet stimmel. Édesanyám több évig egy vélhetően nárcisztikus férfivel élt együtt, aki teljesen megkeserítette mindkettőnk életét, ő pedig erőteljesen kódependens személyiségjegyekkel rendelkezik, ezt meg is mondja magáról. Emellett kiskoromban többször voltam bántalmazva, egyszer szexuálisan is. A tinédzserkorom sem volt túl jó, de annyira nem történt semmi különös, de voltak néha öngyilkos gondolataim, és már akkor is nagyon szorongtam. Viszont 17-18 éves korom között kezdődtek el ezek a dolgok leginkább. Ha valami kis dolog történik velem, egyszerűen összezuhanok, önkívületi állapotba kerülök, és teljesen impulzívan cselekedek, mert olyankor annyira megbénít a fájdalom. Később pedig lenyugodok, és mintha semmi nem történt, úgy viselkedek. Ilyenkor akár azt is el tudnám képzelni, hogy megölök embert, annyira dühös vagyok. Ezt annyira nem tudtam már elviselni, hogy elkezdtem nyugtatókat szedni, először csak akkor amikor nem tudtam magam lenyugtatni, aztán már egy idő után mindennap szedtem őket, és előkerültek az ópioidok is. Egyszerűen nem tudtam leállni, és 17 évesen drogfüggő lettem, majd elhatároztam, hogy magamtól kijövök ebből az állapotból, de azóta visszatértek ezek a dührohamok, és hangos kikelések mikor ideges vagy szomorú vagyok. Emellett még más tüneteim is vannak, amelyek megegyeznénel ezzel a kórképpel. Pl.: vágdosom magam, persze, ezt is impulzívitásból és utána megbánom. Egy ideje enyhültek a szuicid gondolatok, de még mindig gondolok az öngyilkosságra, elég sokszor. Egyszer meg is próbáltam már véget vetni az életemnek. Folyamatosan változtatom a külsőmet, a személyiségemet, és egyszerűen azt érzem, mintha legbelül üres lennék.

18/L