Hogyan ne legyek egy rossz ember?

Nem régiben ért véget egy 5 éves kapcsolatom, illetve kaptam egy lakást a szüleimtől amiért mérhetetlenül hálás vagyok, de nem tudom hogy kéne kifejeznem. Nagyon élveztem az egyedül létet, viszont pont amikor a párom elhagyott ideköltöztek a szüleim 1 hónapra ( 35 nm plusz kutya,macska) és ez sok érzelmileg. Külön is költöztem, új munkahely, az egyetem is sok, el is hagytak, ide visszaköltöztek és érzem, hogy konstans ideges vagyok. Nem segítenek a szüleim se sokat mert mindig mindennel nyaggatnak hogy miért nem mosogattam még el, ha nem rakok szemeteszsákot egyből miután leviszem a szemetet képesek a tojást is beledobni. Haza se érek de számon kérnek mindenért, meg hogy ez a lakás úgy néz ki mint egy hajléktalan szálló. Ma pedig nagyon kiafakadtam erre, nem jó stílusban, bunkón amire ők azt válaszolták, hogy amikor én laktam náluk ugyan ezt csináltam. Erre én is kiakadtam mert nagyon mélyponton vagyok, ők pedig azt mondták, hogy megbánták hogy vettek nekem egy lakást mert nem érdemlem meg. Tényleg igazuk van. Nem érdemlem meg. Visszagodnolva egy borzasztó ember vagyok, lusta egyszerűen teljes közömbösséggel vagyok minden iránt és nincs motivációm semmihez. Pláne amióta nincs a párom aki mentális beteg és amikor mélyponton volt mindig ellökött magától, de fogtam a kezét amíg jobban nem lett, egész addig amíg ő ezt megszokta és más lányok kellenek neki.Lehet, hogy önmagával rántott mert alapjáraton a barátaim mondták, hogy jó ember vagyok aki jó dolgokat érdemel de én ezt már nem látom, csak azt a hálátlan, sikertelen személyt aki szerintem a szüleim szemében vagyok. Felemészt az önutálat és a csalódottság és így, hogy tudom hogy a szüleimnek van igaza a szemükbe se tudok nézni. Tudok valamit csinálni ezzel az egésszel? Nem tudom, hogyan tegyem jóvá, bocsánatot kértem, ők erre azt mondták menjek a fenébe.