Mit gondoltok erről a fajta vagdosásról?

Hát, nem tudom..

Konkrétan késztetést érez arra, hogy megsebezze magát?

Kedves Kérdező!

Én ugyanígy kezdtem pályafutásomat, kb. ennyi idős is lehettem. Így utólag kár, hogy nem beszélt rá már akkor senki arra, hogy forduljak pszichológushoz, sok minden megelőzhető lett volna.

Ha valaki késztetést érez arra, hogy sebezze magát, akkor baj van.

01:38-os

Mivel a gyógyszerekkel is visszaéltem (értsd: 10esével ettem a nyugtatókat, feszültségoldókat), és ittam is, ezért megvonták tőlem. A terápiára egy idő után nem jártam el. Kétszer voltam zártosztályon, hát az elég kemény menet volt, ott nem gyógyítanak, csak mégjobban kicsinálnak idegileg.

Volt kb 3-4 párkapcsolatom, azok a fiúk nagyon sokat segítettek, mert pótolták a családot talán (az egész betegség családi körülmények miatt volt, nem részletezem)

Nekem azt mondták az orvosok hogy vagy magától elmúlik idővel, vagy így maradok. Szerencsére "megjött az eszem", kb 18 éves koromban értem el arra a szintre hogy elhatároztam hogy ez így nem mehet tovább, én is olyan akarok lenni mint a többiek, végülis az akaraterőm és a büszkeségem gyógyított meg. Sajnos addigra már késő volt, az egész testem tele van hegekkel, most épp azon vagyok hogy megtanuljak ezzel együtt élni, sokszor megbámulnak az emberek, és van amikor rá is kérdeznek, ami nagyon rosszul esik, hogy nincs bennük semmi tapintat, hisz a hülye is látja hogy mi volt a helyzet. Az utóbbi 1 évben jártam a plasztikai sebészeket, kozmetológusokat, tetoválókat, hogy legalább a karomról valahogy tüntessék el a hegeket, de sajnos nem tudják megcsinálni, túl sok van belőlük. Fel kellett adnom az álmomat hogy rendőr legyek, mert így 1000% hogy nem vennének fel, de amúgy is borzasztó nehéz lenne így munkát találni (szerencsére én vállalkozónak tanulok, tehát remélhetőleg a magam ura leszek). Egyedül kamuflázs krémmel tudom a sebeket eltüntetni, ami kb 15E ft, tehát nem olcsó mulattság...Az egyetlen szerencsém hogy mindezek ellenére népszerű voltam a fiúknál (tehát e téren nem volt belőle hátrányom), és most már a vőlegényemmel élhetek, aki elfogad így, DE alakulhatott volna ez másképp is!!!

Kérdező: nyugodtan meséld ezt el barátnődnek, hátha hat rá a történetem. Nekem az önsegítő könyvek sokat segítettek, pl :

Paul Hauck- Mélyponton. Karácsonyra meg is veheted barátnődnek, nem drága.

Ja és azt is meséld el a barátnődnek, hogy ha így folytatja, előbb utóbb ő is a zárton fog kikötni, nem lehet az embereket hülyére venni túl sokáig, előbb utóbb egy tanár, vagy szülei észreveszik, és már repül is a kórházba. Elmeséljem mi van ott?

Egy folyosó, és 3 kórterem, ott tengetheti majd napjait köz-,és önveszélyes őrültek között, az ápolók sajnos verik a betegeket, és azok úgyse tudnak mit csinálni, senki se hisz nekik hisz "elmebetegek", úgy aláznak meg ahogy csak akarnak.

Abszolúte senkit se érdekel ott a nyomorod, meg hogy mi van veled, egyszerűen muszáj oda bezárniuk, mert ezt írja elő a törvény, ez vár az önveszélyesekre. És nem lesz ha, meg de, mész és kész, ha akarsz, ha nem. Aki még nem tapasztalta meg hogy milyen az ha bezárják az embert, és teljes mértékben uralkodnak felette, az el se tudja ezt képzelni. Úgyhogy ezt is meséld el a barátnődnek, mert ez vár rá, ha nem tesz valamit.