Ha valaki depressziós, és öngyilkosságon gondolkodik, az magában azt mondja hogy ez nem jó dolog, meg hogy sokaknak rossz lesz?

Kétfajta öngyilkosjelölt van: a kifelé mutató és a befelé mutató. Aki megtartja magának az efféle gondolatait, és kifelé csak vidámságot tükröz, az általában meg is teszi idővel. Aki kifelé depressziót mutat, és közli a világgal, hogy meg akar halni, az ritkán lesz öngyilkos, inkább csak jelzi a külvilágnak, hogy hé, figyelni kellene rám!

Veszélyes ez utóbbi is, mert ha sokáig süket fülekre talál, átfordul dühbe és gyűlöletbe, az öngyilkos helyett pedig gyilkos gondolatokba. Ezek az emberek aztán úgy akarnak távozni, hogy előtte megismertették magukat a világgal egy figyelemfelkeltő akció alkalmával(lövöldözés, túszejtés). Bárki, akinek öngyilkos gondolatai vannak, azonnal pszichológus segítsége kell(ene). Sajnos a legtöbbjük fél ettől, a környezetük meg nem vesz észre semmit, csak amikor már késő.

Mondjuk én örültem is neki a végén. A volt osztályomban történt a dolog, a pszihológus szart rá, a tanárok engem szidtak, és ezek után csak egy dolog maradt ami életben tartott. Úgy hívják: bosszú. Most meg már minden jobb.

Ha érdeke valakit itt van a sztori:

Kicsit hosszú de jó történet, ajánlom hogy olvassátok el.

Hello velem is ugyan ez volt. Én olyan ötödik óta felháborodtam de mivel nem volt sehol semmilyen edzésféle, nem tudtam mit tegyek. Egyszer aztán megbetegedtem, és mivel nem volt semmi jó a tévében, betettem az általam még soha nem látott apám régi Bruce Lee-s filmjeit( A sárkány útja, és a Sárkány közbelép). Nagy hatással voltak rám. Kb. két évig néztem, próbáltam belőle kisilabizálni a rúgásokat, ütéseket és csak gyakoroltam.

Tavaly márciusban anyám leküldött a Spar-ba uborkáért. Odafelé egy villanypóznán megláttam egy kis papíron hogy a közeli iskolában a Széchenyiben (nem oda jártam) Kempo edzések vannak. Hát gondoltam mért is ne? Elmentem. Idáig mindössze egy edzésről hiányoztam, voltam kánikulában fagyban (és komolyan fagyott a teremben nem vicc). Na de elég az hozzá hogy nem volt bátorságom verekedni. Elmentem és ott a gyakorlott technikákat gyakoroltuk. Párbaálltunk ütöttük egymást meg verekedtünk. Két edzés után olyan önbizalmam lett, megvertem őket. Utána viszont a tanárok jöttek nekem hogy mit képzelek hogy ezt tettem. (Jaj kimaradt a legjobb: miután egyet megvertem a többi haverkodni kezdett velem. Két nap múlva egy másikat is meg kellett volna, De jött a tanár hogy ezt nem és hogy majd hazakísér hogy ne verekedjek. Inkább gyorsan eltekertem, erre elterjedt a suliban hogy én gyáva vagyok. Két napom volt ott boldog.) Na elég az hozzá hogy pont az előtt mondtam hogy elmegyek másik suliba mielőtt az igazgató kirúgott volna. Ekkor 13 voltam. Az új iskolám remek, és hihetetlen de itt senki sem bánt. Jobbak a jegyeim is( ott négy itt öt).

Úgyhogy azt ajánlom ne szólj a tanároknak mert szarnak az egészre, hisz minek tegyenek bármit.

De most azt kérdezném hogy hova jársz és melyik városban?

Hátha ott is ismerek valakit

14 F