Van-e kiút ebből?

Félénk kisgyermek voltam, csendes és könnyen befolyásolható. Az óvodában rendszeresen hisztiztem és teljesen kiborultam.11 évesen már öngyilkossági szándékaim voltak. Nem mertem egyedül megmaradni a lakásban. ?

Kamaszkoromban féltem a középiskolás diáktársaimtól, szorongtam és szégyelltem magam előttük. Gyakran tört rám a sírás, nem tudtam beilleszkedni. Az órák alatt passzív voltam és képtelen voltam koncentrálni, nehezen tanultam. Nem tudtam feloldódni még a baráti társaságban sem. Fiatal felnőttként nem élveztem a szexet, ugyanis semmit sem éreztem szex közben. A szókincsem szegényes, a kicsivel is beérem. Rendszeresen fejfájás gyötör és hamar elfáradok, húz az ágy. A memóriám katasztrófa. Ha teszek egy lépést az életemben, (bármilyen apró dolog) elkezdenek zsibbadni a végtagjaim. Nem igénylem a társaságot, hamar kilépek egy beszélgetésből. Tudatosan elkerülöm az élethelyzeteket, nem akarom észrevenni mi történik körülöttem. Soha nem voltam fontos magamnak és nem szeretem magamat. Külsőleg feltünően csinos, széparcú lány vagyok. Néha egyszerre akarok csinálni mindent, néha csak magam előtt ülök a csendben. Megijedek ettől és félek, hogy nagyon nem ok a dolgok körülöttem. Voltak álmaim, szuper sportoló voltam, de nem törődtek velem és sokszor magamra hagytak a szüleim. Talán mert csendes voltam és nem voltak igazi csínytevéseim, hamar megelégedtem azzal, amit kaptam. Gyermekként, kamaszként és fiatal felnőttként is megalázott az apám, soha nem fogadott el, a másik két testvéremet sem.4-5-6 évesen dolgoztunk mindkét nővéremmel a földeken, a jutalmazás mindig elmaradt. Ha valamire szükségem volt (alapvető szükséglet: pl. ruha, cipő, vagy nem kaptam rá pénzt, vagy mennem kellett dolgozni,13 évesen). Most ugyanezt csinálom felnőttként. Egyfelé koncentrálok, a munka felé, miközben elfelejtkezek az életemről. Már kezdem észrevenni, ha valami jó történik, de elvesztettem az öröm érzését. Mintha minden napomat másképp élném meg. Minden este meghalok és minden reggel másként ébredek. Lehangoltak a reggelek és nyomasztóak. Félek. Egyedül érzem magam. Negatív vagyok. Másként értelmezek és érzékelek, mint a normál egykorú társaim. Van kiút? Segítség! E 27 éves