Kezeltek valakit Thalassa Házban? Meddig volt ott? Milyen állapotban jött ki? Jelenleg, hogy érzi magát?

Én nem voltam ott, de a Thalassa Ház weboldalán vannak beszámolók amiket olyan emberek írtak akik voltak ott.

Történetek a Házból 1.

Az egyik diagnózisom szerint, káros alkoholhasználattal, sokszor kontrollvesztéssel járó ámokfutásaimmal "kerültem" be a Házba.

Nekem nem ez volt a legsúlyosabb problémám, de azt hiszem, mások ezt tartották annak. Sok pszichiátrián voltam korábban és úgy kezdtem bele, hogy végigcsinálom és akkor más is látja, hogy igazán megpróbáltam, de még így sem megy... és akkor felmentést kapok a továbbiakban.

Fél évet töltöttem ott és úgy érzem senki sem kötelezett arra, hogy kezdjek el gondolkodni, hogy mit miért teszek. Kezdtem érezni, hogy ez jó érzés!

Jó érzés megismerni magam, hogy különböző helyzetekben, hogyan reagálok. Így segített rajtam az ott töltött 197 nap. Talán azt mondhatom, hogy elkezdtem gondolkodni, látni magam.

A benti környezet is ebben segített, hogy különböző konfliktushelyzeteket, hogyan oldok meg, és ha nem tudom megoldani, akkor miért nem?

Abban is, hogy láttam sok viselkedést, hallottam sok véleményt, álláspontot, és most már tudom, hogy hogyan nem akarom folytatni.

Még egy év sem telt el és megnősültem, gyermekem született, elvégeztem egy tanfolyamot a szakmám mellé, helyére raktam a családommal a félreértéseinket… és persze nem pusztítom magam.

Történetek a Házból 2.

A Thalassába azért kerültem, mert ki akartam nyírni magam és majdnem sikerült is, így az orvosom úgy vélte, itt biztonságban eshetek szét. Amikor bekerültem, még nem tudtam diagnózist magamról, depressziósnak hittem magam, itt tudtam meg betegtársaktól, hogy borderline vagyok. Először 3 hetet voltam bennfekvős, majd kezelőim érvei ellenére bejárós lettem, mivel egyetemre jártam és féltem, hogyha halasztok, sose fejezem be. Végül majdnem 2 évet töltöttem a Thalassában (részben bentlakós, részben ambuláns).

Számomra a TH nagyon sokat adott, itt kezdtem el belátni, hogy szerethető vagyok, hogy fontos lehetek embereknek, itt bírtam először szembesülni abúzusaimmal. A mai napig úgy érzem, hogy a legalapvetőbb változásaim itt történtek, itt indultak el bennem. Azt hiszem, mindegyik terápiás forma fontos volt számomra (a mozdulat csoport volt, ami a legjobban kikészített, megérintette egy nagyon mély részem, amit szerintem még mostanra se tettem helyre; a verbális csoport pedig sok tükröt mutatott nekem, amiket már nem feltétlen törtem össze, csak néha). Mind a nővérek, mind a pszichológusok, pszichiáterek nagyon sokat adtak nekem, akár azt is, hogy elküldhettem őket a .....-ba és mégse küldtek el, sőt szeretetet kaptam……….

Talán a Thalassa volt az első hely (ami nemcsak hely, hanem személy(iség) is számomra), ahol kapaszkodni mertem és nemcsak a korlátokat akartam lebontani.

Történetek a Házból 3.

A Thalassa Házban először a szép környezet oldott fel,

Az egyéni terápia során kezdtem újra hinni, hogy nem csak átélője, de formálója is lehetek saját sorsomnak. Érzésekről beszelni, objektíven, amennyire lehet külső szemmel nézni a családi eseményeket otthon, a családban, mind, mind akkoriban formálódtak.

Emlékezni. Akkori családi körülményeim nem engedték kimondatni a múltat (sem az akkori jelent) apámról. Túl nagy lett volna a konfrontáció, azt hiszem.

Egy kicsit féltem a pszichológusoktól, de ezt sikerült hamar legyőzni oly módon, hogy beléjük szerettem.

Azóta: Házasodtam, elkezdtem dolgozni, tanulok, és remélem hamarosan megszületik gyermeke(i)m…..

Történetek a Házból 4.

Azt, hogy mivel kerültem be, pontosan az okát még ma sem tudom, de az alap problémámhoz (depresszió) társult idegkimerültség is, ami teljesen lenullázott. Elvesztettem a kapcsolatot az emberekkel és a külvilággal. A Thalassa Ház 5 hónapja szép emlék az életemben. A fáradtságos munkát végző pszichoterapeuták, orvosok, nővérek, ápolók és a jobb és helyes utat járni akaró Társakkal együtt eltöltött foglalkozások eszembe juttaták, hogy a világnak egyszer volt egy napos oldala. Igaz az első 3-4 hetem nagyon kemény volt, napról napra csak túléltem, de éreztem, hogy akarnom kell újra látni.

A Thalassa Házban megismert sorsok, és a közös, vagy együtt megvitatott gondolatok mindig egy kicsivel előbbre vittek terápiám során a gyógyuláshoz. Sok olyan gondolat vagy kérdés volt bennem amit egyedül négy fal között ,szimplán gyógyszerekkel nem tudtam volna leküzdeni, de a közösségben minden támogatást megkaptam ahhoz, hogy dolgozzak egy jobb "ügyön". Visszakaptam az álmokat, az életet, amiről szinte teljesen lemondtam. És ami a legfontosabb az önbizalmat, és a magamba vetett hitet. Ez az a "megcsinálom" érzés...Csak akarnom kellet.

Haza kerültem feltöltődve új energiákkal aztán sajnos nem minden úgy alakult ahogy szerettem volna, viszont van állásom, ahol állom a sarat. Ha kell, tisztában vagyok magammal, a céljaimmal és a lehetőségeimmel, ELFOGADTAM MAGAM -Szerintem ez is elég nagy kincs manapság. És mikor mostanában néha magukkal ragadnának a borús pillanatok, mindig eszembe jut az utolsó napom a Házban. Arra gondolok, hogy mit éreztem, mikor onnan kiléptem, mert akkor éreztem magam újra teljes értékű, életvidám embernek, aki újra szilárd talppal áll a világban, a talajon.

Igaz eleinte nehéz volt, de így utólag megéri végigcsinálni. A terápia alatt megismertem magam, lebontottam a falat, amit én húztam magam köré. És még most is csak köszönni tudom azt a sok jót amit kaptam.

Történetek a Házból 5.

Hat hónapig voltam a Thalassa Házban. Kezdetben az első két hónapban, míg hozzá nem szoktam a rendszerhez, nagyon nehezen viseltem az ottlétet. A terápiák nagyon idegenek voltak, az élet ritmusa nagyon nehéz volt ahhoz képest, amit megszoktam akár a normális akár az őrült állapotomban. Nem szerettem sem a kezelőmet, sem a személyzetet.

A 4. héten elkezdődtek a kiscsoportok, ahol azt tapasztaltam meg, hogy van ésszerű magyarázat azokra az érzésekre, amikről úgy gondoltam, hogy nincs. Azt hiszem, ez a tapasztalat az, amit mindenkinek, főleg aki elveszíti ilyen olyan mértékben a valósággal való kapcsolatát, meg kell tapasztalnia, mert akkor tud továbbmenni. Olyan problémáim kerültek felszínre, amikkel nem tudtam, akartam szembenézni, szégyelltem őket, de azáltal, hogy beszéltem róluk az is kiderült, egyáltalán nem szégyellni valóak. Teljesen emberi dolgok.

Minthogy ez megtörtént, egyre jobban bele tudtam kapcsolódni a terápiákba, és lassan félelmeimet is "legyőzve" a nagycsoporton is részt tudtam venni, ami szerintem a legfontosabb csoport a Thalassa Házban.

A kiscsoportokat először nagyon kegyetlennek éreztem, élveboncolásnak, ez később azért változott, mert a kérdések nagyon sokat segítettek.

A Thalassában eltöltött idő, abban segített, hogy azokat a gondolatokat, érzéseket, amik által egyenes út vezet az őrülethez, teljesen reális gondolatok váltották fel.

Valódi kapcsolataim ott sem lettek, de megéltem sok mindent, haragot, félelmet, vágyat, amit a "való" világban nem tudtam, csak elfojtottam.

Rossz bizony.

Engem is oda utaltak, de csak mint járóbeteg, és én is többet szeretnék tudni a helyről. Mondjuk, hogy van-e rá mód, hogy egy héten csak kétszer járjon be valaki.

Sziasztok!

Én jelenleg is a Thalassába járok többszörös személyiségzavarral,valamint anorexiával.

Még csak 5.hete vagyok ott,nem tapasztaltam hűhh,de nagy változásokat.Számomra már az is az,hogy rendszeresen eszem.Eddig problémák voltak a rendszeres életvitellel is:a házban megtanultam,hogy mindig mindennek megvan a megfelelő ideje.

Az első pár hét pokol,hiszen nem ehhez szokott az ember.Nem elég,hogy be kell járni,hol fél 9re,hol 9re,még megszabják azt is,hogy mikor mit csinálj.

Ami első körben dühítő,de a rendszerességre szoktat mint már említettem.

A rossz az benne,hogy ha valamid fáj,nem kapsz rá gyógyszert a biztonsági előírások miatt.Csak már akkor,ha például x órája görcsösen fáj a fejed.

Ez az a hely,ahol számít,hogy vagy, senki nem néz le senkit,bátran mondhatod búdat,bajodat.

Azt viszont nem tudom,hogy megoldható-e,hogy valaki csak 2 napot menjen,hiszen a foglakozások hétfőtől péntekig tartanak.

Én egyetemista vagyok,így a vizsgaidőszakra való tekintettel kaptam annyi engedményt,ha vizsgám,illetve jegybeírásom van később kell bemennem,vagy aznap egyáltalán nem-ez a vizsgák számától függ.

Remélem,hasznos volt a válaszom:)

Ha bármi kérdés van,nyugodtan írj/írjatok!