Pszichológushoz kéne menjek? Sokszor jut eszembe az öngyilkosság, pedig mindig boldog vagyok és mosolygok, még akkor is, ha rossz történik.
Nem értem, hogy miért jár folyton a fejemben az öngyilkosság és hogy miért nem bírom ki önpusztítás/öncsonkítás nélkül. Évek óta nincs olyan éjjel, amikor ne sírtam volna, de képes vagyok 'megerőszakolni' az érzelmeim és ha valaki így lát, azt hiszi hogy a nevetéstől könnyezik a szemem.. De amint egyedül maradok rámtör a sírás és néha csak pár perc, de van olyan hogy órák után hirtelen egyik pillanatról a másikra 'jól vagyok'. Mintha mindig is vidám lettem volna, seprűn gitározok, beszélek a tükörhöz és nevetek rajta. Van olyan, hogy egy éjszaka alatt ez többször megismétlődik. Nappal nem vagyok álmos, sőt annál inkább 'hiperaktív' vagyok. Az iskolában nem tudok figyelni, mert ilyen eufórikus érzésem van, volt aki azt hitte, hogy drogoztam..
Ha éjjel a sötétben ülök, gyakran hallok kaparászást és öklendezést, és olyan mintha minden mozogna és színesek lennének az árnyékok. De ezt betudtam az alváshiánynak, jobb magyarázatot nem találtam.
Ez kóros?
Előre is köszi a válaszokat :)
válasza:hát igen pszichológus nem ártana
amúgy mióta tart ez? és mivel kezdődött? volt valami konkrét esemény ami kiválthatta? van sok barátod? párkapcsolat?
válasza:Miért szeretnéd, hogy kóros legyen? A ,,tüneteid" mind öngerjesztő jellegűek. Mint amikor valaki egyszer csak észreveszi, hogy zúg a füle, aztán egyre többször figyel fel rá és végső esetben akár bele is őrül.
Az eufórikus öröm és az állandó jókedv, hiperaktivitás ugyanúgy lehet a feltűnési kényszer része, mint azok a dolgok, amiket magányos óráidban észlelsz. Tanulj egy kis önismeretet és emberismeretet, foglald el a gondolataidat, adj magadnak egy kis szellemi munkát. Az üresjárat, az unalom az, ami ilyen dolgokat hív elő.
válasza:bipoláris lehetsz
hypomán vagy mániás lehetsz, nem hiperaktív
válasza:Ez évek óta így van. Nem tudom mivel kezdődhetett, mert a rossz dolgok nem viselnek meg, hamar megoldom a problémákat és túllépek rajtuk. Nincs senkim, de inkább egyedül legyek magányos, mint valakik mellett..
Nem szeretném, hogy kóros legyen, de megnyugodtam, hogy ez öngerjesztő :D
Unatkozni nem szoktam, mindig találok magamnak valamit, amivel elfoglalhatom magam :)
A feltűnési kényszerről meg csak annyit, hogy a figyelem az, amire legkevésbé vágyok, inkább eltűnni akarok. És ha valaki szomorú, azt jobban észreveszik, mint azt aki vidám..
válasza:Hogy mivel kezdődött, az valószínűleg egyszerű. Nemi érés, stb. A tinédzserkor már csak ilyen. Hormonális változások, érzelmi problémák, szembesülés a világ dolgaival. Érdekes dolgokat produkál. A halálvágyról, ill. öngyikosságról pedig... Olvastad Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot? Érdekes gondolatokat fogalmaz meg róla.
A feltűnési kényszer nem rossz, vagy fura, csak ez a megfogalmazás kissé pejoratív. Általában mindenki fel akar tűnni, különbözni, egyedinek és megismételhetetlennek érezni magát. Az érzelmek kifejezése épphogy olyasmi, amivel mások figyelmét hívjuk fel magunkra és a belső változásainkra. Ha a figyelmet akarod elkerülni, miért viselkedsz így? Ezen érdemes elgondolkozni. (Az érzelmek egyes pszichológiai irányzatok szerint arra valók, hogy a tudattalan vagy épp nagyjából tudatos terveinket, attitűdjeinket alátámasszák, akár hazudhatunk is velük magunknak, ez pl. a szerelemben látványos, mikor valaki teljesen mást lát bele a partnerébe, mert annyira vágyik egy társra. Látja ő, hogy egy idegen az, akit szeret, de becsapja magát, mert egy ideig boldog akar lenni.)
ről meg csak annyit, hogy a figyelem az, amire legkevésbé vágyok, inkább eltűnni akarok. És ha valaki szomorú, azt jobban észreveszik, mint azt aki vidám..
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!