Miért vagyok ilyen?!? Megbolondulok!

Nincs semmi önbizalmam..Van időszak amikor minden kis marhaságon rágom magamat. Hogy áll a hajam,milyen vékony vagyok,mennyi pattanás van a fejemen stb.. Pedig próbálok sokat enni,(nem 1x volt már ugy hogy majdnem kihánytam a kaját annyit ettem)rendszeresen sportolok is!Igyekszek jól tanulni.Imádom Ázsiát,a távol-keletet, az ottani vallást,kultúrákat. Szeretek olavsni,irogatni, rajzolni,videokat vágni zenére. Mindezeket nem is csinálom rosszul, mindenki azt mondja. Igyekszek célokat felállítani és elérni azokat. Végzős vagyok,tavaly megcsináltam 5ösre a tesi érettségimet,most év elején pedig az angol szóbeli nyelvvizsgámat. Büszke voltam mid ezek miatt magamra,de mára már eszembe sem jutnak.. Úgy érzem buta vagyok,csúnya, egy nulla..Családommal kapcsolatom nagyon jó,szüleim tesóim szeretnek és sokat segítenek. Vannak igazán jóbarátaim is, nem egyet közülük még tizen egynéhány évesen ismertem meg. Barátom nincs,1x volt csak,de a fiúval csak barátkoztunk,még csak 8adikos voltam. Nem mintha siettetném hogy jajj csak legyen már vki mindegy h. ki,mert nem így van,de nekem úgy fáj,hogy még nincs senkim, mások meg miylen boldogok..fiúkkal eltudok beszélgetni,de egyébként nagyon félénk vagyok,flörtölni sem igazán tudok,és nem tudom elhinni hogy tetszhetek valakinek is! Kívülről úgy látják hogy nyugodt vagyok,kiegyensúlyozott, bátor stb. Közben pedig nem! Néha úgy érzem csak a félelem tart össze... Sokszor rám jön vmi roham féle,amikor is elkezd égni az arcom,szúr a szívem levegő hiányom van,leizzadok,remegek úgy érzem meghalok.. Abnormálisan félek a haláltól..(már egy jó ideje,van amikor ez elmúlik,van mikor csak úgy előjön)De érdekes,ha nem jutnak eszembe a szarságaim akkor semmi bajom! Tudom pszichésen idézem elő..Nagyon haragszom magamra,mert nem értem miért nem élvezem az életet.Fiatal vagyok szép helyen lakok jó a családom vannak barátaim és pénzügyileg is rendben vagyunk. Sok dolog történt velem a gimi alatt,amiket nem igazán tudtam feldolgozni,csak elfelejteni..Tükörbe sem nagyon szeretek nézni. Nem tudok megbocsátani magamnak dolgokért. Annyira ideges és feszült szoktam lenni..Néha úgy érzem nem bírom tovább. Pedig semmi bajom nem kellene hogy legyen!!! De mindennap megküzdeni a lelki dolgaimmal és a fura generalizált szorongásokkal nehéz..

Lehetséges lenne,hogy jó dolgomban foglalkozok ennyit magammal? Te hogy gondolod?